Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
akkor nyulat, fácánt, őzet egyaránt lőttek. Behajtás után éjjel eljártak még a harmadik-negyedik határba is vadászni. A pásztorházban a kanászszobában volt három ágy. Az ágyban alul szalma volt, arra volt rátéve egy nem keményre tömött szalmazsák. Az ágyak tölgyfaágyak voltak, egyszerű, simák. A harmadik ágy a vendégnek volt szánva. A bútorzathoz tartozott még a láda, amely méter magas volt. Három fiókos és négy db 10 cm-es lábon állt. A fiókok alul voltak (három), a felső negyedik fiókra a láda fölhajtós fedele záródott. A mienk feketére festett tölgyfa volt. A mérete körülbelül a következő: i m magas, 1,5 m hosszú és 1 méter széles. Egy ilyen ládába került egy egész család fehér ruhája és ünneplőruhája. Apa, feleség, gyerek holmija. Régebben ez volt a szekrény helyett. Egy kászli is volt a szobában, amelyikben a tejhaszna állt köcsögben. A bútorzathoz tartozott még egy négylábú tölgyfaasztal és négy darab gyékénnyel fonott tölgyfaszék. A falon katolikus képek voltak, mert anyám nagy könyves volt. Nagyon szerette olvasni a Szentírást. Szűzmária, Jézus és Szentjózsef képek színes papírból, fekete tölgyfa- rámában, üveg alatt. A konyhában voltak a főzőedények: lábasok, fazekak és a sajtár. Ezek pádon álltak. A dagasztást a szobában végezték. A liszt a padláson ládában volt. A húst is a padláson tartották. Fadorongon átvetve, azaz két-két db hús lógott egy madzagon. A szabad tűzhelyről fölszálló füst azon helyben füstölte meg a disznóhúst. Az ilyen hús egész éven át kapta a füstöt. A három ajtóval szemben mind a három pásztornak volt három karós disznóólfa. Az ajtó előtt mintegy hét-nyolc méterre álltak. Ezeknek az ólaknak kerítésük nem volt. A karósólak ajtaja deszka volt. Teteje szalma volt, amely az élre állított tetőn feküdt. Az ólaknak padlásuk nem volt. Nekünk egy fedél alatt három disznóólunk volt. Az ólak egymástól leásott karóval voltak elválasztva. Az óltető élit (szelement) három db ágas tartotta. Télen az ól két vége a tető alatt szalmával be volt tömve. Nyáron szabad levegőt kapott. Egy- egy ólban négy-öt db disznó fért meg. A rédegdisznó sohasem malacozott. A réged: heréit-, ártány-, miskárolt göbe (mustra). A miskárolást göbeherélésnek nevezték. Egy jó pógárnak évente három-négy göbéjét herélték. Göbeherélő Győrből jött Taszárra. Tavasszal jött általában, március és április hónapban. Rédegdisznónak azt nevezték, amelyik már szaporításra nem került. A rédegdisznó eladásra szánt, hizlalásra való. Általában a környékbeli kanászok nem értettek a göbeheréléshez. Egy kanászt tudok, a sántosi Szép Pistát, aki magyar ember volt és kanászember, aki megtanulta a göbeherélést. Ő döglött disznón tanulta, úgy mesélték. Ide morva göbeherélők jártak Somogyba. Ez a Szép Pista csak a bankosok (Eszterházy bérlet) birodalmában heréit. Később számadó kanász lett, uras ember, aki csak átolvasott, osztályozott. A kanásznak apám idejében volt tehene is. A pásztorháznál azonban istálló nem volt, hanem a disznóóltól keletre hét-nyolc méterre a földbe bevágtak menetelesen egy gödröt, arra pedig egy ágasokon álló sátortetőt illesztettek, szalmával fedték és ajtót is tettek rá. Ez volt a régi fajta istálló. Olyan volt, mint a földbe süllyesztett pajta. * Az uradalomnál mindig a feles füllel kellett elszámolni a dögöt. A pó- gároknál pedig döggel kellett elszámolni. Egy döggel egy hét alatt három disznót is lehetett szerezni a bátor kanásznak. Az uradalomnál a bemutatott fülek 373
