Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

násznak külön. Kéménye a konyháknak nem volt. Szabad tűzhelyek voltak, füstös konyhák. Mindegyik konyhában külön kemence volt a kenyérsütésre. A szobákban cserépkályhák voltak. Ezeket kívülről, a konyhából fűtötték szalmával vagy fával. Ezek a kályhák zöld színes cserepekből voltak rakva. A konyhában agyagpados tűzhely volt. Erre az agyagpadra rá is lehetett ülni. A kemencének és a tűzhelynek a füstje is a konyhaajtón ment ki. Mikor a szobakályhában jó parázs volt, akkor a tévőt a kályhaajtó eléjébe tették. A tévőt sárból csinálták. Olyan füle volt, mint a köcsögnek. Ezt megszárították, de ki nem égették. A tévő készítése asszony dolga volt. A tévőt a tűzhelyen szárították ki. Akkor csináltak újat, amikor a régi eltörött vagy már elkopott. A pásztorház két konyháján ablak nem volt, hanem az egyrészes ajtó mindig nyitva volt. A pásztorház ablakán se spaléta, se pedig vasrács nem volt. A pásztorházat a község építtette és az is tartotta kanban. Az épületen történt hibát a pásztor mindig a községi bírónak jelentette. A konyhára vizet a gémeskútról hordták, amely gémes- kút a pásztorháztól ioo méterre a lapban állt. Horváth Pili Gyura 1924-ben építtette a saját házát, 1926-ban pucoltatta be, így 1926-ban költözött ki a pász- torházból.

Apámnak is, nekem is volt mindig kanászbojtárom. A bojtárok sokgyerekes családból kerültek ki. Vagy száműzött fiúkból. A száműzött fiú olyan, áld kellemetlen otthon, akit elmartak hazulról. Ezek, mint 10-14 éves gyerekek járkáltak, hogy helyet találjanak. Ilyen helyről jöttek ezek a bojtárok. Ugyanabból a községből, amelyikben a kanász volt, ritka eset, hogy bojtárja akadt. Apámnak volt egy Gyarmati József nevű bujtárja. Ez csak úgy Gyarmatból odavetemedett a legelőre, mint 12 éves gyerek és lett 12 évig apám bujtárja. Szerződés nem kellett ezeknek. Örültek, hogy valahol volt otthonuk. Első éveiben a kisbujtárt a kanász csak ruházta. Külső és alsóruhát kapott, télit és nyárit és élelmet. Ügy volt a pásztorházban, mint családtag. Bujtárjaink a szobában laktak velünk. A konyhában soha -senki sem lakott, mert hideg konyha volt. A pásztorház szobájában három ágy volt. Egy ágyban apám, anyám hált, a másikban két bojtár. Én meg a Gyarmati Jóska. Amíg föl nem kamaszodik, 18- 20 éves koráig, együtt aludtunk mi bujtárok. Később aztán mindegyik külön- külön ágyban hált. Később a kisibujtár évi 20 forintot is kapott, meg egy malacot. Ezt a malacot a fókában tarthatta, és a kanász óljában, a kanász ötetésén egyéves koráig nevelhette. Ennél magasabb bujtárbér nem volt. Ettől kezdve aztán már maga-magát ruházta a bujtár. A bujtár külön jövedelmet csinálhatott magának más fókájából. A számadó fókájából soha. Ahol csinálhatta, azért a számadó sohasem szólt. A számadót a bujtár mindig bácsinak szólította. Az ostort is a bujtár maga szerezte be.

A pásztorok között minden kötés, feltétel szóbeli volt. Szentgyörgynap- tól Szentgyörgynapig szólt e szerződés. A bujtár nemcsak a szobában hált, hanem mindig egy asztalnál evett a számadó családjával. Egy fiú 10-12 évet volt nálunk. Ételt mindig maga vett a tálból, mert megdolgozott éppúgy, mint a gazda. Minden étkezésnél külön tányérja volt. Nekem pásztorságom alatt két bojtárom volt.

Régebben a pásztorok igen szerettek puskázni. Majdnem mindnek volt puskája, amelyet kettőbe véve a két nadrágszárba dugva hordtak a fóka után. Fiatal koromban nekem is volt. Mikor aztán már nem volt mozgás a mezőben,

372