Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

a kanász részire kettőt is levett más abból. így akkor újra jelenthetett vele dögöt. Az irodából lopták a fület. Így szerezhetett az uradalmi kanász magának. Ügy is dolgozott a kanász, hogy a dögre, amelynek a fülét már levette, egy másikat varrt föl. így már a községi és uradalmi kanász összedolgozott. így egy fület nyert, tehát egy számfölötti disznaja lett a fókában. Ha fülhiánya volt, akkor elment a szomszéd kanászhoz és kapott ott akár jeleseket is. Az ügyes uradalmi kanász még a tatámért, a kékkel kivert fület is kiigazította. Tatamér = tűvel belevert jel. Ezzel a tűvel régebben a születési évet tüntették föl az állatokon. Az ügyes uradalmi kanásznak annyi disznaja volt, amennyit csak akart.

A községi kanásznak döggel kellett elszámolni. Az elszámolás és a szerzés így könnyebben ment. Nem volt olyan nagy ceremónia. Könnyebben szaladt. Ugyanis a pógár a disznót nem ösmeri meg még élve sem, nemhogy dögülve. Sokszor kipróbáltuk ezt. Az egy dögöt, az egyik nap az egyiknek, a másik nap a másiknak mutattuk be. Volt úgy, hogy ugyanazt mutattuk be másnap ugyanannak. így minden alkalommal nyert a községi kanász egy disznót. A nyereséget a kanász behajtotta a saját óljába, aztán még éjjel vagy másnap Túladott rajta. Minden valamire való kanásznak volt mészárosa. Az eljött az ilyen szerzett disznóért még nappal is. A kanászok éjjel jártak. Általában jó gyaloglók voltak. 1900 előtt minden kanászmak volt hajtó embere is. Ezek állandóan úton voltak. Értekeztek a kanászokkal. Forgolódtak a kanászok között és vitték, hajtották a számfölötti disznót. A számfölötti disznó a kanász óljában volt. Ezeknek egy része igen messziről jött. A legtöbbje a Dráván alulról került. Ezeket a hajtó ember, vagy a másik kanásztársa feleárért hagyta a kanászoknál. Az ilyen messziről hozott disznókon másítani sem kellett. (Jelzés megváltoztatása.) Ilyen Dráván átvert disznót nem egyszer hagytak nálam 10 vagy 30 darabot is. A többit vitte magával. Én láttam olyan kanászfickót is, aki 50 db felnőtt disznót szerzett egyszerre és terelte is valamennyit. Ezek voltak az éjjeli kanászok. A jó disznót henteseknek adták. Télen 10-15 disznót is levágott egy-egy ilyen hentes. Egy, a Drávától a Balatonig tartó úttal általában somogyi kanászok négy nap alatt végeztek.

Horváth Gyura maga is hajtott disznót a dábói uradalmi kanászok részére. Volt egy, aki dögvész idején a dábói kondából 30 disznót kidögölt. Akkor szólt, hogy hajtsam el Sziilba. Három rátában hajtottak el. Malacok voltak. Pógároknak kézből adtam el. A hajtó a malac vagy a disznó árának felét kapta. A csendőrt a kanász ma is zsandárnak hívja. Nem egyszer volt olyan eset, hogy a zsandárokkal együtt mentem, együtt hajtottam a disznót.

A közelben szerzett disznót kellett kivenni a formából. Az ilyenek vagy ólból vagy fókából szerzettek voltak. A formából való kivevés vagy másítás egyik módja volt a csaptatás. Csaptatásnál a kanász egy marék szalmát meggyújtott és végigvitte a disznó hátán és a két oldalán. Ezzel a bodorszőrű disznó simaszőrű lett. A simaszőrű pedig tusakos. Ezzel az eljárással a disznót kivette a hénárból. A disznót csaptatás alatt fogni kellett. Ez a bújtátok dolga volt. Ha nem volt szalma, akkor ezt busfenyővel (borókával) csinálták, mert ennek van mindig száraz vörös ága. Ez csúnyául ég. Ezzel szoktak a kanászok csaptatni.

Ilyen eljárás a bélyegmásítás is. Ezt tüzes késsel csinálják, hogy ne vé- rezzen utána. Csípett fülnél úgy csinálták, hogy a másik fület is. bi'lyegezték.

369