Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
Disznófajták; elszámolás; pásztorház; kanászszoba; kupec-bokrok; hangszerek; hiedelmek; kanászok és betyárok Adatközlő: Horváth Pili György, 75 éves kanász. Gyűjtés ideje: 1952. XI. hó 11-19. és XII. hó )-i6-20-}0. Néprajzi gyűjtőnapló. Kéziratszám: 31/19521944-ig Taszáron három disznófóka volt: cselédi fóka, uradalmi fóka és a községi fóka. A községi fóka május-június és július hónapokban meg volt osztva. Egy nevendékf ókára és egy anyafókára. Július végével ez a két fóka újra egybe ment. A nevendékfóka mellett én voltam mint bujtár. Apám mint számadó volt az anyafókával. A cselédi fóka pásztora nem volt vérbeli kanász, mi pásztorok nem is tartottuk számon az ilyet. Az uradalom intézője fogadta el. Ebben a fókában egy fej cseléd két göbét tarthatott a nevendékeivel. Uradalmi fóka három volt: egy anyafóka, egy kanfóka és egy rédegfóka, vagy másképp südő- vagy nevendékfóka. Az uradalmi fóka egy legelőre járt a cselédfókával. Ezzel az uradalmi legelővel határos volt a községi legelő. Az uradalmi rédegfókánál az volt a szokás, hogy ősz végével, november táján a Ka- pos-berken át fölment a taszári erdőre. Ez kint is maradt a somhegyi disznószálláson a makk fogytáig. Tavaszi átvételre jött vissza Dábóba. Ez március közben történt. Dábóban volt az uradalomnak egy akla (akoj) és egy pásztorszállása. Az akoj hosszú, téglából épített épület volt. Magassága 2 méter volt. Lepadlásozva nem volt, csak gerendás tetőszéke volt. A régi része zsúpos volt, az újabb már cserepes. Az akojban a disznó helye éhre rakott tégla volt. Az akoj maga három fogóra volt elválasztva. A három rész deszkával volt elkerítve egymástól. Mindegyik fogórésznek egy-egy deszkakapuja volt. Az akoj előtt etető kerítés volt. Fogónkint jött az etetőre az disznó. Reggel és este kapott etetést. Dábóban az etetést a három fóka három kanásza végezte. Az akoj mellett volt egy magtár. Ott vették föl a kanászok a kukoricát, ök zsákolták és darálták. Éjszakára az akojnál csak a hetes kanász maradt. A másik kettő a szállásra ment. Az uradalmi kanászoknak ott, Dábón volt a pásztorházuk. Mi, mint községi kanászok, ko- maságot nem tartottunk az uradalmi kanászokkal. Csak találkoztunk fóka mellett velük a határon. Az uradalmi kanászok többre tartották magukat. Mi meg nem voltunk kíváncsiak az ő tudásukra. Többre csak azért tartották magukat, mert ők többet szereztek, mint mink. Többet, mint a konvenciójuk volt. Azoknak mindig játszott az agyuk. Mind nagy disznókereskedők lettek. Házat, fődet vettek 40 éves korukra. Az uradalmi kanász mind aranyba nyúlkált, mert csak két-három hónaponkint volt átolvasás a fókába. Persze nekik is csak két göbe yolt engedve 16 malaccal, vagy csak hatosával 12 malaccal, de ezek az uradalmi fókába mindig többet hajtottak bele. Beledugott 20-40 malaccal is többet egy-egy kanász. Ezt a 20—40 malacot az uradalom etette. Elszámolás előtti napon kivette a fókából és elhajtotta a 20-40 db fölöst. Az uradalmi fóka átszá- molása ólkapun át történt és gyerekkoromba (1880-1900) a hajdú vagy az írnok számolta át a disznót. Kidögülés a fókából. Ezzel is sokat lehetett szerezni az uradalmi kanásznak. Régebben a füllel kellett elszámolni. Ezzel úgy csaltak, hogy amikor bevitte az írnoknak a dög fülét, az elvette tőle, fölhúzta egy madzagra, de akkor 368
