Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
Apámnak volt még és nekem is búzakék szövetből készült hasonló ruhánk. Ezen azonban nem voltak fémgömbök, hanem vitézkötéses volt és osontgombbal gomboltuk. Ügy kellett nyakba vetni. Ilyen volt a mellény is, nadrág is. Ehhez is fekete csizmát és fekete kalapot viseltek. Nyáron szokás volt az apámék idejében, hogy a kanászok fehér vászongatyában jártak. Hétköznapi téli viselet. Fekete osizmanadrág, fekete csizma és fekete dolmány. A dómány a kabátnál vastagabb és nehezebb szövetből készült. Bélelték vattával és fekete csontgombjai voltak. Fekete nyakkendőt is hordtak. Ez gyapjúból készült és vásáron vettük készen. Ügy viselték, hogy a nyakra fölcsavarták és a mellen az ingre ráfektették. A téli vasárnapi viselet ugyanez volt. A szűrt télen a taszáriak nem viselték. Volt más községből olyan, aki a dolmány fölött hordott szűrt is. Ezek a befenekeltujjú szűrt hordták. A szűr cifra volt, zölddel és pirossal kivarrt. A kanászruhákat mi Kapósba készíttettük az ottani szabókkal pásztorszabásra. Kapósba voltak olyan szabók, akik sok kanásznak dolgoztak és ezek jól ismerték a pásztorszabást. Adatközlő: ]áger István 52 éves taszári kanász. 1952. VTII. hó 26. (Taszár.) 1941-ben a pásztorszerződés szerinti járandóságom a következő volt: X öreg szám után 12 kg feles búza és rozs, 1200 négyszögöl kukorica föld, 6 m3 hengerfa, 300 négyszögöl rét, minden anyagöbe alja kiszoktatott malac után egy darab 5 kilós kenyér, 1947-től pedig kenyér helyett 10 kg csöves kukorica. Ezen kívül volt a kanászlakás és pásztorház végében lévő 300 négyszögöl kert. A kukoricaföld (szántását és a betakarítást a község végezte. Ez úgy történt, hogy a községnek mindig volt egy fuvarosa (egy 5 holdas kisparaszt), ez szántotta föl és ősszel pedig a kupac kukoricákat ő hozta haza. Ugyancsak tavasszal a 6 m3 hengerfát szinte vele szállíttatták be. Ugyancsak az ő dolga volt a rétről a széna betakarítása is. A malacszoktatásért járó kenyeret a kiszoktatás kezdő napján, vagy nyolc napon belül volt szokás megfizetni a kanásznak. Az ilyen malacokkal a kanásznak mindig sok dolga van. A malac ugyanis fél a fókától. Igyekszik szökni. A kanász egész nap fut utána. Egy hét alatt a malac beleszokik azután a fókába. Az ilyen malacokért az a szokás Taszáron, hogy egy hétig a tulajdonos köteles eljárni a legelőre a behajtás előtt. Mikor megérkezett, a kanász kiválogatja, ösz- szeállítja a malacokat, a tulajdonos pedig hazahajtja a fóka előtt. A pásztorruha dísze a gurczigomb volt. Ezért gurczigombos ruhának is nevezték a kanászok ruháját. A sallangos tarisznya, mely szép sárgaréz karikákkal volt díszítve, szintén kiment a divatból. Az enyimet 1911-ben a marczali szíjgyártóval csináltattam 15 forintért. Az utolsó kanászruhát 1920-ban csináltattam a böhönyei szabóval 50000 koronáért. Kanászbaltát már nem használtam, mert tilos volt a viselete. Apám fiatal korában még baltával őrzött. Később, amint mesélte, a csendőrök tiltották el a balta viseléstől. A baltát azért tiltották, mert emberben sok kár esett. A balta olyan volt akkor, mint mostanában a pisztoly. Sok baleset történt általa a pásztorok között. 1916-ban pl. a böhönyei kocsmában a másik kanászt agyonvagdalta a böhönyei kanász. 366
