Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
langyos zsírt a szájába öntöttem, akkor megemeltem és a fejét földhöz vertem, megdöccen tettem, hogy a krumpli kiugorjon, vagy pedig lecsússzon. Kanyherélés. Herélés ideje tavasszal volt mindig az apám idejében is. Kezdőpontja nagypénteken volt. Ilyenkor értesítettük előre a pógárokat, akik kihajtáskor ólban tartották, vagy kerítésben az állatot. Herélés után külön ólba tették az ilyen állatot. Abban a napban a mezőre nem jött ki, de másnap már jött. Az eljárás módja az, hogy az állatot eldöntik, hanyatt fektetik. A tulajdonos a fejét a lába közé veszi, két hátsó lábát hátrahúzza. A herélés egy hétig is betartott, mert évente 150-200 darabot is heréltünk egy tavasszal. Természetesen az érdemes tököt összeszedte a kanász és annál a háznál hagyta, ahol heréit. Hajtáskor pedig összeszedte azokat és a pásztorháznál a konyhán leadta. Tök elkészítése. A tököt az asszony forró vízbe dobta, hogy a keményebb bőrt le tudja róla húzni. A belső részét fölvagdalta és zsírba hagymával megpirította. Persze paprikásán készítették el. Nagyszerű étel, olyan, mintha zúzafélét enne az ember. A herélés kötelessége volt a kanásznak. Ezért semmi sem járt neki. Herélés után apámmal mi sohasem kentük be semmivel a sebet. Az a szokásunk megvolt, hogy Isten segélj meg szóval kezdtünk neki mindennap a herélésnek. Egyőnk az egyik soron, a másik pedig a másik soron dolgozott. Heréléskor a herezacskót átvágtuk, utána a balherét kivettük és addig húzza a kanász, míg az ér olyan vékonyra nem nyúlik, mint a cérna, vagy el nem szakad magától. Ezeknek az ereknek ugyanis ki kell jönni. Lényeges az, hogy úgy kell kihúzni. A rossz helyen szakadt érnek is utánanyúltunk és kihúztuk, és ilyen esetben vágtuk csaik el a herélő késsel. A balhere után ugyanúgy végeztünk a jobbherével. A herélés lényege, hogy a tököt kihúzzuk gyökerestől. A vékonyan való kihúzásnak az a lényege, hogy ilyen esetben egyáltalán nem vérzik az állat. Igazán jól sikerült herélésnél még egy csöpp vérnek sem szabad hullani. A herélésnél a kés csak a zsák = zacskó fölvágásához szükséges. Sérves kany herélése. Mielőtt fölvágtam volna, megfogtam a két hátsó lábát, meglógattam a levegőben és jól leráztam a belet, hogy visszahúzódjon, és azután metszettem ki. A tök kivevése után természetesen ilyen állatnál bevarrtam a zacskót. A varrást egy tűvel végeztük, amolyan közönséges fehér házi cérnával. Heréléskor a kanásznál mindig volt ilyen zsákvarró tű és cérna. Az ilyet papírba csomagoltuk és a tarisznyába vittük magunkkal. Se a tűt, se a cérnát semmivel nem kentük. Egy hét alatt az ilyen sérves kany is meggyógyult. A göbeherélést itt Taszáron egy horvátországi ember végezte az apám és az én időmben is. Az mindig aratás után jött. Ötven krajcárért heréit az én időmben egy göbét. Ez úgy ment, hogy a kanásznak a pógárok előre megmondták, hogy ki akar göbét heréltetni. A göbeherélő egyenesen a kanászhoz ment, mikor a faluba megérkezett, és a kanász vezette az ilyet kihajtás előtt a pógár- házakhoz. Ez 1914 előtt mindig így volt. Törés. A törött csontot háznál, vagy pedig kint a mezőn három darab hasított vékony kéreg közé tettük, miután már a csontokat összeraktuk. Az ilyen kérget közönséges madzaggal kötöttük össze. Az ilyen disznó a legelőre nem járt, három-négy hétig ólon maradt és így összeforrt a csont. A törés meggyó- gyítása a kanász dolga volt. Érte semmi sem járt. Kéregnek nevezzük a vékonyra hasított deszkát. Métely vagy súly. Főleg a disznó nyakán nőtt. Sok esetbe alma, vagy még almánál is nagyobbra megnőtt. Megvárta a kanász, amíg a súly kinőtte 361
