Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

vezett kemény abrakból természetesen kevesebbet kapott, mint a krumpliból. Kemény abraknak ,az árpát és a kukoricát értjük.

1880-1890 táján apám, mint községi kanász három kant tartott. Mindegyik valódi mangalica kan volt. Ezeket az apaállatokat a kanász a java anyadisznó alól szerezte. Általában így mi is magunk neveltük a saját anyadisznónk alól. Ha szükség volt rá, pógártól is vette apám.

Kan nevelése. Csöcsön az ilyen nevendék apaállat 8-9 hétig volt nálunk. Utána a fókával anya mellett kijárt. Kihajtás előtt és behajtás után abrakot kapott. Általában reggelire és estére is egy-egy liter szemes kukoricát vagy árpát, Moslékon már a többivel egy koszton voltak. A moslékot mindig abrak után kapták. A moslék az korpa és krumpli keverék. Télen melegvízzel, nyáron pedig hideg vízzel készítve. Moslékba mindig az apró krumplit használtuk. Éves koráig így nevelkedett a kan, mindig jobb kosztra fogva, mint a többi kijáró ré- deg disznó.

Éves kora után fogták a kant födözésre. Az ilyen kanász által tartott kanok mindig a rédegfókával voltak egész éven át. A fókában a rendes görgés ideje októberben van. Apám idejében és ahogy én is emlékszem, régebben október előtt a fóka sohasem búgott. Nagy elvétve fordult elő, hogy egy-kettő búgott. Tavasszal, de ez már nem volt jó malac. Ezeket a malacokat a pógár, mihelyt pecsenyének valók lettek, a göbe alól elöldöste. Pecsenyének valónak nevezzük a háromhetes malacot. Október, november hónap a rendes görgés ideje. Erre az időre a kanok dupla abrakot kaptak. Reggel is, este is két-két liter abrakot. Ha kellett neki, kapott moslékot is ilyenkor, de mivel sok a görgő, a kan tüzes és ilyenkor a moslékot nem eszi. Sokszor az is előfordul, hogy még az abrak sem kell neki. A kan lekallódik, levékonyszik. A kan novembertől négy hónapig, amíg a göbe viszi a malacot, nyugodtan van. Abban az időben tavasszal alig volt görgés, így a kan jó ideig pihenőben volt. A jó kanok naponta csak két-hármat födöztek. Volt olyan is, amelyik nyolc-tizet, de a megfigyelésem szerint az ilyen túlfödöző kanok nem voltak jak, mert nem voltak fiasak.

A pásztorháznál a kanoknak külön óljuk nem volt. Együtt volták a kanász rédeg disznaival, mint kinn a fókán. Mi általában egy éves korától négy-öt éves koráig használtunk egy kant Taszáron. Mikor kimustráltuk, kiheréltük és a paizsos kant továbbítottuk. Az ilyen kimustrált kant általában kereskedők vagy módosabb gazdák vették meg, akiknek volt befektetésük, hogy nyolc-tizenfcét .hónapig hizlalhassanak. Mert voltak olyan paizsos kanjaink, amelyeknek baltával is alig lehetett volna bevágni az oldalát. Az ilyen erős paizsos állatnak nyolc- tizenkét hónapi hizlalás után is még mindig kemény volt az oldala, de használni azért lehetett. Egy mangalica kannak, amelyik három éves, a súlya másfél mázsa. Fölhizlalva két és fél-három mázsa lett. Akkora volt egy rendes fókával járó három éves mangalica kan, hogy alatta a fölnőtt süldő, két-három éves állatok csak topogtak.

Ezek a mangalica kanok általában nyugodtak voltak. Természetesen találkozott olyan is, amelyik izgatott volt és a pásztort nem szívelte. Ez a rossz természete általában a görgés idején mutatkozott. Az ilyeneknek a pörge, kiálló agyarát vették ki a kanászok. Általában 4 hónaponkint szokták letördelni. A kannak ugyanis az a természete, hogy az agyarát állandóan köszörüli. Ugyanis az alsó fog puhább, a felső pedig kemény. Alul van a két puha agyara. Felül pedig a két kemény. A felsővel vág a kan és ez is nő nagyobbra. Mikor az agya357