Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)

bíró meg a helyettese és a kanász volt jelen. A szerződésit mindig maga a bíró írta meg. A szerződésben az is bent volt, hogy minden anyadisznó után egy kenyér is járt a kanásznak, amit úgy neveztek, hogy a szoktatás ára. A szoktatás alatt azt értjük, amikor az anyadisznót a növendékeivel a fókára szoktatjuk. Ez négy-öt napig tart. Négy-öt nap után a malac is elvádujja a fókát. Ez után kapott a kanász egy kenyeret. Szokás szerint a kihajtáskor kérte a kanász. A konvencióhoz tartozott egy hold föld. A pásztorházban ingyen lakás és a pásztorháznál ötszáz négyszögöl kert. Külön volt négyszáz négyszögöl rét és járandóság volt 2 öl fa, amit a parasztok szállítottak be. A földet a község szántatta föl, de a kanász vetette. Ez volt a régi szerződés. 1914 után a szerződés úgy szólt, hogy egy öreg szám után egy fölöntő és két malac megint egy fölöntő. 1930-ig, amíg kanász voltam, ez így volt.

Legelő. Apám idejében erdőt legeltetett. A taszári Tótsár erdő vegyes erdő volt: tölgy, bükk és gyertyános. Akkor csak erdő volt a disznólegelőnek kiszabva. Az ón bujtárkoromra már csak emitt-amott volt benne erdő. Ettől kezdve már gyöplegelőre jártunk. Gyöpnek azt nevezzük, amelyet sohasem művelnek. A gyöplegelőben fa csak emitt-amott áll. A gyöpbül lettek a szántóföldek. A taszári gyöplegelő igen nagy területű volt. Az uradalmi határtól egészen a kanálisig szolgált. Ugyanakkor a mezőt is legeltették. Mező alatt a letakarított tarlót érjük. Gsak aratás után járhatta a fóka. A rétet csak akkor járhatta a disznó, amikor a rét már lefagyott. Amikor a disznó már nem túrhatta. A rét alatt általában a kaszálót értjük. A legjobb a disznófókának a gyöplegelő. Ez adja a legtöbb táperőt a jószágnak. Ez a gyöplegelő folyton szűkült a mi életünkben. Mindig egy-egy darabot kimértek belőle a pógároknak. Persze mi a mezőre is ráeresztettük azért a disznót, ha láttuk, hogy gazdag volt a búza és maga a mező lefagyott. Az ilyenre mi engedélyt sohasem kértünk. A kanász belátása szerint dolgozik a szabadban. Apám idejében 700-800 volt a disznó a fókában. Az én időmben 5-600. Ennyi disznó három embert vesz igénybe. Apám volt a kanász- számadó és volt két bojtár. Ma talán 300 disznó ha van a fókában. Apám idejében volt külön malacfóka. Ennek én voltam a kanásza legénykorom óta. 300- 400 malac volt benne. Ez teljesen külön volt az öregfókától. Itt egyedül voltam én. A bujtár pedig apám mellett volt az öregfókánál. A malacfóka májusban kezdte meg a különjárást és júliusig járt külön. A malacfókára azért volt szükség, mert ebben jobban fejlődik a malac. Nyugodtan van, nem töri az öregje úgy. Ez a fóka le volt véve az öregtől. Egyéves koráig járt a disznó ebbe. Töri alatt azt értjük, hogy hajtásnál az öreg disznó a sűrű fókában összenyomja az apró malacot. Május-június-július hónapokban külön a malac kierősödött, úgy hogy mire összecsaptuk az öregjével, már nem tudta úgy törni. Reggeli kihajtáskor először az öregfóka ment, utána a malacfóka. Behajtáskor első a malacfóka. Mire az örege jött, már az ólban megetették a malacot. Már addigra külön be is zárták. A malacfóka külön azért is jó, mert így otthon munkaidőben a pógárnak nem kellett vesződni a malaccal, göbével. Külön-külön mindegyik elmehetett a fókájával. A taszári pógároknál nyolc hét a leválasztás ideje.

A kanászvilág addig volt szép, amíg a kisbalta foroghatott. A „foroghatott” annyit jelent, hogy a baltával sok mindent csinálhatott a kanász. A baltát használta húsnak, mert a kanász vele vágta a disznót úgy, hogy egyet sem nyik- kant. Ezt akkor csinálta, amikor a kanászbarátok összejöttek az egyiknél. Nem volt ez gyáva világ. Eleven emberek voltak, úgy számoltak el, ahogy akartak.

349