Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Andrássy Antal: Noszlopy Gáspár, Dél-Dunántúl kormánybiztosa (1849)
Ilyen összejövetelre kobakban, bucsiban és korsóban hozták a bort. Általában a kanászoknak szenvedélyük volt a baltaviselés. Apám fején is olyan vágás volt a homlokán, hogy 12 éves koromban, ha belefektettem az ujjamat, nem látszott ki a repedésibül. Hogyan történt, nem szólt róla soha, mert igen hallgatag ember volt. Tudom, hogy kocsmában a balta mindig bele volt vágva a mestergerendába. Ez szokás volt, Csak az vehette ki, aki belevágta. Én csak a farkát láttam ennek a világnak, ami letűnt, de szép világ volt, jólment a kanászoknak. Az uradalmi kanászok az erdőn tanyáztak. Csak mi falusiak, akik falun húztuk meg magunkat, nem éccakáztunk kint. Apám és az én időmben tanyáztak az uradalmi kanászok. így pl. a taszári uradalomból a négy Pékár, aki egy testvér volt. Ezeknél egyszer az összeszámolásnál 100 disznót találtak számon felül, engedély nélkül. Mikor erre rájöttek a papok, kidobták a fókából a 100 disznót és benttartásra többet nem kaptak az uradalmi kanászok engedélyt. Ezeknek a tanyájuk a Somhegyen volt. (Zselicség északi oldala, Szentbalázs felé). Az első világháborúig volt tanya. Mi kanászok tanyának nevezzük a helyet, ahol a disznóállomány fekszik. A tanyát az uradalmi cselédek készítették. A somhegyi tanya tölgyfaoszlopokra állított zsindelyes épület volt az én időmben. (II. lap.) A fala pedig tüske volt. Gelegonya, kökönye tüske. A tüske karókkal volt rögzítve. A tető oly magas volt, szarvasmarhát is be lehetett volna hajtani, de a tüske csak másfél méter magas volt, hogy a disznó át ne törhessen rajta. A kapuja deszka volt. Ezt az épületet nevezik tanyának. Ebbe a tanyába 250- 300 disznót tartottak. Ebbe a tanyába a disznó kint volt állandóan. Télen is a makkon. Ettől a tanyától 200 méterre volt egy erdősház. Ott volt a kanászoknak egy szoba télre. Ezenkívül volt a putri. A putrit a kanászok a tanyán a téli makkoltatásnál használták. Ez a putri a somhegyi tanyánál közvetlen a tanya mellett a kapunál a nyugati oldalon volt. Azért volt a kapunál, mert abban az időben még kotorták a disznót. A putri úgy készült, hogy leásták a földbe egy és fél méter mélyen négyszögletre. Lépcsőn kellett lemenni. Az ajtónál volt kecskelábra szögezett gerenda, arra volt egy gerenda fektetve, és erre a gerendára faszöggel tetőtartó fák voltak szögezve. Ezeket úgy összepasszították, hogy szórna se kellett volna rá, hanem mindjárt rá lehetett volna hányni a földet. De szómát mindig tettek a fára. A putri ajtaja deszka volt. A gerendának a másik vége egy kis ágasra volt fölemelve. A putriban egy hasított fából összerótt ágy volt négy lábra állítva. Ebbe szórna volt téve. A kanász pedig szűrrel és bundával takarózott. Amikor utoljára láttam, egy kis vaskályha is volt benne és annak a kürtje a putri végén ment ki. Télen ez olyan meleg volt, hogy gatyában vagy meztelenül is el lehetett benne a kanász. Az egész egy jó ágyhossza volt, meg valamivel szélesebb. A putrit csak éjszakai vigyázatra használták, semmi másra. Az ételt az erdősház szobájában tartották. A putrit az uradalmi béresek építették a kanászok számára. Egyszóval éccakai őrség volt a putri. A tanyára szeptember dereka táján, a makk hullásával ment ki a Somhegyre az uradalmi falka. Ez a makk fogytáig volt kint. Az élelmezést a kanászok és a falka részben Taszárról kapták. Hetenkint ment le uradalmi kocsi, és az vitt törés után csöves kukoricát és vitt a kanászoknak élelmet is. A kanászok mindig maguk főztek. Télen hóban is mindennap reggel indult a fóka. A disznó jól ismerte a fát, ahol hullott a makk és odament alája. Kitúrta magának a hó alól a makkot. Általában a makkoltató kanász 9 óra tájban indított. Télben a disznó a hóban állandóan jár. így két óra tájra már a kanász be is hajtotta. A somhegyi ta1 ISO
