Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Spira György: Egy Jellačić-önportré
Sanction die Einheit des Gesammt- reiches bedinge, dass aber ein Separat Ministerium, wie jetzt das ungarische, ein Losreissen von der Monarchie, das heisst Rebellion sei, die er nicht teilen könne, wohl aber zu bekämpfen sich berufen fühle. „Nun so werden Sie einen Bürgerkrieg heraufbeschwören,” sagte der genannte Graf, worauf der Ban mit feuriger Lebhaftigkeit erwiderte, ein Bürgerkrieg wäre wohl das entsetzlichste aller Uibel, aber er fürchte ihn nicht, wenn er der Empörung gelte.20 Als sonach der Ban mit Graf Batthyány sich zu Ser k. k. Hoheit dem Herrn Erzherzog Johann begab, um Höchstdemselben den Verlauf der Verhandlungen und leider die Resultatlosigkeit ihrer Besprechung zu berichten, schien Se k. k. Hoheit noch immer nicht die Hoffnung auf Ausgleichung aufgegeben zu haben.27 Der Ban hatte keine mehr! Der unheilwolle Anblick von Wien das im Rausche tierischer Wut durch die Strassen wankte, verdoppelte seinen Abscheu gegen dieses Treiben und bestärkte ihn in dem Entschlüsse, es zu bekämpfen. Er kehrte nach Croatien zurück. Mittlerweile hatten sich magyarische Truppen und Aufgebote an den Grenzen Croatiens gesammelt, wütende Proclamationen wurden gegen dieses Land und dessen Ban geschleudert, mit Vernichtung des ganzen kroatischen Volkes gedroht, und mit Hohn frug man selbst auf dem ungarischen Landtage, was und wo denn eigentlich dieses Croatien sei. Nun galt es also, ernstlich auf Schutz für dieses Land zu denken und, obgleich dazu nur kümmerliche Mittel zu Gebote standen, so fand magyár, nem egyéb, mint a Monai- chiától való elszakadás, azaz rebellio, amit ő nem hogy nem oszthat, hanem - úgy érzi - éppen leküzdeni hivatott. „Nos, Ön polgárháborút fog felidézni,” mondta a nevezett gróf, erre azonban a bán lángoló hévvel azt válaszolta, hogy egy polgárháború minden rossz legrosszabbja ugyan, de ő pártütéssel szemben ettől sem riad vissza.20 Amikor ennekutána a bán Batthyány gróffal együtt ő cs. kir. Fenségéhez János főherceg úrhoz ment, hogy tájékoztassa ő Magasságát a tárgyalások lefolyásáról és megbeszélésük sajnálatos eredménytelenségéről, úgy látszott, hogy ő cs. kir. Fensége még mindig nem kapható feladni a kiegyenlítéshez fűzött reményét.27 A bán semmi effélét nem táplált többé! Bécs vészes látványa, Bécsé, amely utcaszerte állati düh mámorában té- velygett, megkétszerezte e mozgalom iránt érzett undorát s megszilárdította őit abban az elhatározásában, hogy megmérkőzik vele. Visszatért Horvátországba. Időközben magyar csapatok és népfelkelők gyűltek össze Horvátország határai mentén, dühödt kiáltványok keltek szárnyra ez ország és bánja ellen, megsemmí- téssel fenyegetve az egész horvát népet, magán a magyar országgyűlésen pedig gúnyolódva kérdezgették, hogy hát voltaképen mi is és hol található e Horvátország. Elengedhetlen volt tehát komolyan felkészülni ez ország védelmére, s bár ehhez csak nyomorú eszközök állottak rendelkezésére, a bán mégis 298
