Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

ról is tanúskodik, hogy 1827/28-ban 75, 1828/29-ben pedig 58 mű hagyta el a nyomdák sajtóit.

Ezalatt - a csaknem 3 évtized alatt - jelent meg Győrben a Magyarországi Kalendárium (1829) és Senyefai Balogh János két eredeti regéje (1827/28); Komáromban Taliga István: Útmutatás a számtudomány tanítására (1827/28); Veszprémben Papp Ignác: Eredeti Holmija (1827) és Franz György: Rövid ché- miai értekezése (1828); Sopronban Kiss János kiadásában a Lutheri kis katekizmus (1827) és Széchenyi István: Jobbágyaihoz... c. munkája (1830); Fehérváron Vörösmarty: A bujdosók (1829) és a Csongor és Tünde (1830) c. művei; Pápán Tarczy Lajos: Természettana, Edvi Illés Pál: Keresztyének ábécéje és Bocsor István latin és francia nyelvtana (1838/39-ben). Ugyancsak Győrben nyomták a Hazánk 1 — 13. számát 1846/47-ben, Pécsett pedig a Szigetvári Casino és a Nemzeti Pécsi Casino Egyesület évkönyvét (1838/39), valamint a Selyemtenyésztés rövid útmutatóját és a Mohács véres mezején és a Historia brevis Capituli Quinqueecclesiae c. helytörténeti munkákat (1838/39-ben), valamint a Dalszínész Társaság Emlékkönyvét (1846/47-ben).

Köztudott, hogy a hazai művelődésnek a szószéken és az iskolán kívül: a sajtó volt a harmadik tényezője. A XVI. században már 29 nyomda működött hazánkban,9/1 6 közülük a Dunántúlon. A XVII. században pedig eggyel kevesebb. A XVIII. században a nyomdák száma hazánkban 41-re emelkedett, amelyeknek a sorában újabb 5 nyomdát alapítottak a Dunántúlon (Győr, Pápa, Veszprém, Szombathely, Esztergom és Pécs). Ebből - láthatóan - 5 volt Észak- Dunántúlon, és egy pedig Dél-Dunántúlon. A XIX. század első felének végén már 51 nyomdát számoltak össze hazánkban, közülük 8 volt Észak-Dunántúlon és 4 Dél-Dunántúlon (Keszthely, Szekszárd, Pécs és Zalaegerszeg). 1866-ban pedig már 104 nyomda működött 67 helységben hazánkban, amelyből 15 esett Dunántúlra (22,38%), s ezen belül is 10 Észak-Dunántúl városaira (Esztergom, Győr, Komárom, Kőszeg, Magyaróvár, Pápa, Sopron, Székesfehérvár, Szombathely és Veszprém) és öt pedig Dél-Dunántúlra (Kaposvár, Szekszárd, Zalaegerszeg, Pécs és Nagykanizsa). 1895-ben már 220 helységben 548 nyomda dolgozott hazánkban.

* * *

Zichy egyházlátogatásainak az eredménye már arról győzhetett meg bennünket, hogy az 1845-ben kibocsátott elemi iskolai szabályzatot követő esztendőben is előrelépés volt tapasztalható a népiskolázás tekintetében az egyházmegyében. De Somogybán is, noha a rendeletet régiónkban - Zalával együtt - nem hajtották végre. Különösképp jelentősnek minősíthető ez az előrelépés akkor, ha a látottakat Kurbély püspök egyházlátogatásainak az eredményeihez viszonyítjuk. A katolikus népiskola ügye jelentősen elmozdult a korábbi állapotokhoz képest, maga a szemléletmód is megváltozott az egyházak vezetői részéről az elemi iskolák irányában, ami - végül is - egy lassú, de folyamatos fejlődést bizonyított a régió római katolikus népiskoláiban.

Annak ellenére, hogy hazai közoktatásügyünk, 1848-ig, országgyűléseinken alapvetően nem rendeződött, népoktatástörténetünkben az 1845. július 16-án közzétett elemi tanodái szabályzatot mégis jeletős művelődéstörténeti dokumentumnak kell tartanunk, amely az iskolába járás kötelezettségének a. kimondásával, a középiskolához szükséges elemi iskolai végzettség pontos idejének és tar281