Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

litikában az egyre jobban jelentkező köznevelési szándékok áramlását, s tudni is vélték, hogy a köznép nevelésének ügye nagyot léphetne előre, ha a „népnevelőknek” : a tanítóknak a fizetését sikerülne megemelni még annak árán is, hogy azt részben az állam pénztárából teremtik elő. A végső megoldástól azonban visszarettentek a megyék, köztük Somogy is, a kérdést az országgyűlés hatáskörébe utalták át, s megelégedtek azzal, hogy a II. Ratio educationisban előírt iskolába járási kötelezettséget - immár ki tudja hányadszor - nyomatékkai hangsúlyozzák minden egyes esetben, a főszolgabíráknak iskolalátogatási és jelentési, a lelkészeknek pedig az év végi vizsgákon való megjelenési kötelezettségét.

Amíg a megyék tehetetlenek maradtak a kérdés végleges megoldásában s a tanítói fizetések újabb javításánál a földesuraknál mitsem tudtak elérni, a hatósági szigor sem volt következetesnek mondható, hisz a tankötelezettségi rendeletek végrehajtását - azt nagy toleranciával kezelve - csak annyiban tudták segíteni, hogy a törvényes rendelkezés végrehajtását több alkalommal is (1811, 1824, 1841, 1845, 1846, 1847, 1848) sürgették.

A polgárosodás hatására a reformkori népiskola lassan már kezdte feloldani a feudalizmus XVIII. századi viszonyainak konzerválásában erősen közreműködő falusi oktatási és népművelési intézmények légkörét. Jelentős pedagógiai reformok, a II. Ratio és - különösképp - az 1845-ös elemi iskolai szabályzat sürgette változások végrehajtásával, a tanügy kérdése iránti kedvezőbb szemlélet erősbödésével, az iskolába járás aránynak a növekedésével, a népiskolák tartalmi elemeinek a növekedésével, a gyakorlati és a hasznos ismeretek egyre táguló és szélesedő tananyagának a korszerűsödésével, tankönyvei számának és minőségének a növekedésével, az egyre több tanteremmel épülő új iskolák számával, a benne egyre inkább hivatásként dolgozó tanítók - már-mar értelmiségi alakjaival - még akkor is jelentős változáson mentek keresztül, ha bennük - elsősorban az egyházhoz és az államhoz hű alattvalók nevelését tűzték ki célul. Ez az iskola már hatalmas művelődési örökséget őrizett falai között és adott át stafétabotként a kulturális élet folyamatát biztosítva. Ebben az iskoláztatási rendszerben a tanulóknak egyre növekvőbb hányadát tanították, mindenképpen észre véve és segítve közülük a legtehetségesebb parasztivadékok jobbágysorból való kiemelkedését.

Ha függött is ezeknek az iskoláknak a színvonala a falvak, az egyházközségek és a földesurak anyagi teherbírásától, mindazonáltal hatalmasan nagy kulturális örökséget jelentettek művelődésünk széles mezején. Míg a korszak előtti század népiskoláiba csak katekizmusok, énekeskönyvek, imádságos könyvek és abc-k kerültek tankönyvként, a reformkor 30-as éveitől már útjukra indultak és kézbe kerültek bennük az egyre szélesedő ismeretanyag áradása következtében a természettudományos ismeretek és a gazdasági tudnivalók új tankönyvei is.

C) A Dunamelléki Református Egyházkerület népiskolái (1816-1819)

Király József pécsi római katolikus püspök 1810-ben végrehajtott egyházlátogatása után hat esztendővel, Kurbély György veszprémi római katolikus püspök 1815/17-ben végrehajtott egyházlátogatásaival pedig szinte egyidőben véM9