Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

eötvösi népiskola-törvényt előkészítő korszakára, s végül 5. az eötvösi népiskola betetőző és gyümölcsérlelő évtizedeire.

A készített táblázat még akkor is iránymutató a régióban, ha az adatok hiányossága következtében 51 olyan népiskolával (14,36%) is találkoztunk, amelyeknek a fenntartói az ezredfordulón készült jelentések idején nem ismerték az alapítás esztendeit. A jelentésekből kikövetkeztethetően azonban azok 50-50%- ának alapítását: vagy az I. és II. Ratio educationis közötti időszakra, vagy a re- formkorsaak idejére tehetjük.

A három megye 23 tankerületében - a valpói és a mihljáci kerület kivételével - 355 római katolikus iskolának ismerve alapítási esztendeit, megállapíthattuk, hogy rangsorban az első helyen: a reformkorban (1806-1848) alapították a népiskolák 34,36%-át (122), második helyen: a két Ratio közötti időszakban (1777-1806) a népiskolák 14,92%-át (53), harmadik helyen: azaz az I. Ratio előtti évtizedekben pedig a népiskolák 14,36%-át (51). Ez az arány akkor is így marad a rangsorban, ha az 51 (14,36%), a jelentések szerint ismeretlen időpontban alapított népiskolának kezdő esztendeit fele-fele arányban az 1777- 1806 és az 1806-1848 közötti évtizedekre osszuk ketté. A táblázat szerinti rangsor negyedik helyét az 1869 utáni esztendők foglalják el a 13,52%-os aránnyal (48), míg az ötödik helyet, a 8,45%-os arányával az 1849-1868 közötti időszak 30 iskolája.

De ugyanennek a tendenciának lehettünk a tanúi akkor is, ha megvizsgáltuk - Sándor László adatai nyomán -40 annak a 88 Baranya megyei népiskolának az építési adatait, amelyeket 1780 és 1845 között hoztak tető alá. A 88 népiskola - ötéves ciklusonként vizsgált - hullámzó építési ütemét: az emelkedés és a visszaesés folyamatában szemügyre véve megállapíthattuk, hogy az első évtized (1780-90) emelkedő tendenciáját 1796-1805 között visszaesés követte. A II. József utáni iskolaépítés csökkenő folyamatába belejátszott az uralkodó osztályok szemlélete is, amely veszélyesnek tartotta a paraszti iskolázottságot és a felvilágosultságot. Kifejezetten ugyan nem szüntették meg az anyanyelvi iskolákat, hanem arra spekuláltak, hogy ezek a népiskolák - az egyház és földesurak nem támogatása következtében - el fognak majd sorvadni.

Az iskolaépítés kiugró csúcsát (17 iskolával) az 1806-1810 közötti esztendők képezték. E fél évtizedben ugrásszerűen nőtt a népiskolák építési üteme Baranyában a gazdasági élet fellendülése és a II. Ratio ösztönző hatására. A következő öt év újra az építkezések visszaeséséről tanúskodik, majd az 1816-30 közötti emelkedés után ismét visszaesés következett az 1831—35-ös esztendők nyomasztóan nehéz gazdasági viszonyai következtében, hogy utána ismét a lassú növekedés tanúi lehessünk a gazdasági reformprogram kedvező kibontakozása időszakában.

Az iskolaépítések anyagi terheit - legtöbb esetben - Baranyában is a községek vállalták magukra, jó néhány helységben (Boly, Pécsvárad, Ürög stb.) azonban az uradalmak is segítettek, sőt - egyes adatok szerint - még a Helytartótanács is nyújtott pénztámogatást Harcz helység iskolaépítéséhez.41

Lassú folyamatként elkezdődött az iskola elkülönítése is a tanítói lakástól, miután célszerűtlen és alkalmatlan volt, hogy a tanító családja - esetleg a mester aprójószága - abban az egyetlen helyiségben lakjék és tartózkodjék, amelyben a gyerekek is tanulnak. De a bennük folyó munka tárgyi és személyi feltételei is csak lassan teremtődtek meg. A megyék bár érezték az országos po258