Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

is olvashatók. Ezért találomra - a fenntartandók fenntartása mellett - kiválasztottunk ii falut, amelyeknek az adataiból megállapíthattuk, hogy míg 1810-ben a ii település 15 240 lakosának csupán csak 9S5 tankötelese volt (6,46%), addig ugyanezen falvakban 1829-ben (18 298 lakos és 2 361 tanköteles esetében) már 12,90%-os volt a tankötelesek aránya. Ez az arány 1848-ra - ugyanezen helységekben - (20853 lakos és 2 754 tanuló esetében) 13,20%-ra emelkedett. Mindez különösképp akkor mond sokat a számunkra, ha tudjuk, hogy 1896-ban - Baranya megye 222 814 lakosa és 21 429 tanulója esetében - csak 9,6%-os volt az arány. Még ha e számokhoz a közös iskolákat látogató tanulókat hozzá is számítjuk, akkor is csak 1 i0/o-os arányt tudunk felmutatni a megyéből, ami lényegében - e régióból is - arról győzhet meg bennünket, hogy a reformkori népiskola a korszak végére - az 1845-ös elemi iskola szabályzat kibocsátás után - magasabb látogatási arányt tudott felmutatni, mint a 79. századvégi római katolikus népiskolák.

Azokban az iskolákban, amelyekben a vizitátorok a lakosság száma mellett nemcsak a tankötelesek számát, hanem a ténylegesen iskolába járóikét is rögzítették, azokban jóval magasabb volt az iskolába járási arány, mint az I. Ratio educationis utáni évtizedekben. Beremenden 1841-ben a 737 lakosnak 176 tanköteleséből 61 járt a népiskolába (34,65%). A berkesdi plébániához tartozó Eilend 532 lakosából 85 volt a tankötelesek száma, amelyből 65 tanuló járt az iskolába (76,47%), Babarcszőlősön 1829-ben a tanulók 34%-a, Bogádon pedig 1829-ben 47,31%-a.

Voltak olyan falvak, mint pl. Boly (1829-ben), Kára, Pécsvárad és Gyula (i8io^ben), ahol azt rögzíthették a jegyzőkönyvekbe a vizitátorok, hogy a gyermekek alig érik el az 5. évet, a szülők már küldik őket az iskolába. Ennek az ellenkezőjéről is meggyőződhettek sok helyen a vizitátorok, hiszen Darázson 1829-ben sem télen, sem nyáron nem küldték a gyermekeket iskolába, csak nagyböjt idején. Ugyanez a helyzet volt található 1810-ben Lakon és Kővágószőlősön is, ahol a szülőket nem lehetett rávenni arra, hogy iskoláha küldjék gyermekeiket. A falvak tekintélyes részében, mint Egerágon vagy Gödrén vagy éppen Bolyban a nyári időszakban a tanulók a mezőn tartózkodtak vagy házőrzők voltak a faluban. Bolyban az első osztályba télen 224-en jártak, nyáron csak 144-en (64,24%). Gödrén 1810-ben télen 120 tanuló, nyáron csak hét járt az iskolába. Himesházán ugyanakkor a télen járó 140 tanulóból nyáron mindössze csak 10- 13 járt az iskolába. Jóllehet e faluban, 1829-ben, a 219 tankötelesből már 206 járt az iskolába (94,6%). 1829-ben a gödrei 134 tanulóból is 98 járt a mindennapi iskolába (73,13%). Drávaszentmártonban 1829-ben a tanulók 33,33%-a, 1841-ben viszont már csak 25%-a járt rendszeresen a népiskolába. A plébánia tanítója még ebben az évben (1841) sem végzett tanítóképzőt, „mert akkor még ez nem volt szigorúan megparancsolva” - jegyezte fel a canonica visitatio.

A tanulók létszáma mindazonáltal emelkedő tendenciát mutatott - Baranyában is - a reformkorban. Bizonyításul lássuk a 253. oldalon levő táblázatot ugyanazon plébániák esetében, amelyekben a vizitátorok összeírták a hasznosítható adatokat.

252