Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)

1829)- Többhelyütt a püspök is kötelezte a falvakat, hogy építsenek új iskolákat (Pellérd, 1829).

A reformkorban nemcsak az újonnan épített iskolák száma növekedett igen jelentősen Baranyában, hanem az iskolaépületek, a tantermek és a tanítói lakások méretei is. Míg Szebényben 1789-ben 4x2 öl, Sumonyban 1793-ban 4x2 öl, Vásárosdombón 1790-ben 9x3 öl, Véménden pedig 1787-ben 8x4 öl volt - a kor átlagának megfelelően - az iskolák alapterülete, addig a reformkorban ez az átlagnagyság már Szajkón 1826-ban 9x5 ölre, Olaszon 1829-ben 10x4 ölre, Pécs- váradon 1829-ben 11x6 ölre, Fekeden i829^ben 9x4 ölre, Szentkirályon 1810-ben 9x3 ölre, Szászváron 1829-ben 13x4 ölre, Vásárosdombón 1829-ben 12x5 ölre, Véménden (csak a tanterem) 1814-ben 7x3 ölre, Szentlőrincen 1827-ben 17x3 ölre és Villányon pedig 1825-ben 20x3 ölre növekedett a két tanterem és a két tanítói szoba nagysága.

Harminc iskola ölben adott nagyságát négyzetméterre átszámítva megállapíthattuk, hogy ii iskolának volt 100 négyzetméter alatti a területe, közülük is ötnek - különösképp 50-70 négyzetméter között - kisméretű volt az alapterülete (Belvárd, Kátoly, Kékesd, Nagypall, Sumony), s mindössze csak négynek volt 200 négyzetméter feletti alapterülete (Almamellék, Szebény, Vásáros- dombó, Villány). A nagyobbik résznek - 21 esetben - pedig 100-200 négyzet- méter között volt az alapterülete. 48,30 m2 volt a balatonberényi „oskolaház” tantermének az alapterülete is amelyet Kövér János vörsi plébános építtetett i825^ben. Az iskolának már külön tanterme volt az 1815-ös egyházlátogatás alkalmával is. („Balaton-Berényben a tanító lakásállománya 1 szoba, 1 konyha, 1 kamra, 1 különszoba a kicsinyek részére, 2 marhára való istálló . . . Az iskola tűrhető állapotban van, javítása a községet terheli, a hozzávaló szükséges anyagot az uradalom adja.”2*

Ezek a méretek még a kapitalizmuskor! első évtizedekben sem változtak lényegesen. Amikor a Dunamelléki Ref. Egyházkerület 1880-ban kiadta a népiskolai tantermek nagyságát meghatározó paramétereket,"1 akkor még egy-egy tanulóra 0,80-1,20 nrr alapterületet írt elő, valamint 80 tanulóra egy 64-96 m2 területű 4 m magas tantermet, amelynek a falain - a tanulók bal keze felől - nagy és széles ablakokat kellett elhelyezni. A népiskolai épülettervek egyébként előírtak a padok előtt egy 2 méter szélességű katedrát, az iskolai felszereltségről gondoskodó egyháztanácsoknak pedig iskolakert és testgyakorló tér létesítését, padok, fogasok, tanítói asztal, szék, szekrény, valamint a szemléltető képek (táblák, számológép, térképek, földgömb, természetrajzi és fizikai gyűjtemények, népiskolai könyvtár és iskolai tankönyvek) (a szegényeknek ingyen!) beszerzését.

Az iskola felszereltsége azonban még sok-sok kívánnivalót hagyott maga után, hisz ebben az egyházmegyében is - nem egyhelyütt még padok sem voltak az iskolában, a tanulóknak földön kellett ülniök (Babarc, Siklós, Pellérd, 1835).

Ezeknek a népiskoláknak a nevét - a jegyzőkönyvek - a nagyobb helységekbe normáliskoláknak mondották, másutt triviálisnak vagy vernaculisnak. Aligha voltak e normáliskolák hasonlóak a pécsihez, amelyben - a rajz- és zeneoktatón kívül - még négy tanító is tanított.

A Baranya megyei katolikus tanítók nagyrészt a tankerület székhelyén: Pécsett végezték a normáliskolát, ahol is Felbiger normálmetódusa szerint gya249