Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
koroltak és tanítottak a jelöltek, majd vizsgát tettek az I. Ratio rendelkezéseinek megfelelően. Ismeretes volt, hogy az I. Ratio educationis szerint a tankerületek elsőrangú népiskoláiban a tanítójelölteknek 2 vagy 3, később 6 hónapig kellett a növendékeknek tanulniok. A tanítást szolgáló alapismereteken kívül zenét is tanultak a leendő kántorok. A II. Ratio utáni közvetlen esztendőkben sem volt még egységes a tanítók képzése: a jelöltek - a tanítókat is képző normaiskolában tanultak és tettek vizsgákat. A reformkor katolikus főpapjai egymás után alapítottak tanítóképzőket, amelyek sorában 1831-ben - már a szepeshelyi (1819) és az egri Pyrker József alapította (1828) képezdék után - Pécsett is tető alá került az öthónapos es négy- tanerős preparandia. A pécsi püspöki tanítóképzőket báró Szepesy Ignác püspök alapította 1831- ben 5 hónapos tanfolyammal. 1841-ben Scitovszky János püspök már 2 évfolyamúra szervezte 5-5 hónapos évfolyamokkal. 1845-ben a képzés ideje már szűknek bizonyulván - az új elemi iskolai szabályzat igényei is követelőén írták elő a szakszerűbb és ennélfogva időigényesebb képezdei oktatást - javasolták az 5- 5 hónapnak 10-10 hónapra való emelését. A terv végrehajtását 1848/49 eseményei megakadályozták, 1849-ben meg is szűnvén az intézmény. A tanítók jórésze - a preparandia elvégzése előtt a normáliskolákban megszerzett képesítéssel rendelkeztek a régióban. Sok iskola alkalmazott praeceptori is közülük. Ezek a praeceptorok - a preparandiák alapítása előtt - az iparos segédekhez hasonlóan - a tanítómestereknél tanultak. Az 1829-es vémén- di egyházlátogatás említette azt a „kispadot” is (unum scamnum minus pro praeceptore), amelyben a praeceptorok ültek, egyszerre tanulván a mestertől és ügyelvén a tanulók rendjére. A praeceptorok fizetése a lakáson és az ellátáson felül általában 20 forint körül alakult. A baranyai tanítók jelentős része a nemzetiségi megosztottság következtében 2-3 nyelven (magyar, német és horvát) is beszélt. A tanítók egy része egymástól vett leckét és sajátította el nemcsak a tanítás módszertanát, hanem sok esetben az orgonálás tudományát is. A báni tanító is a testvérénél tanulta meg a triviálist 1781-ben. A praeceptorságon kívül Hajmáson subdocens volt 1842-ben a tanító, Kis- dorogon pedig ugyancsak ebben az esztendőben docens. A grammatikát végzett, de preparandiát nem tanult fiatal pedagógusokat nevezték subdocensnek. Voltak olyan tanítók is, akik a preparandián kívül még szintaxist is végeztek (Ke- szü, 1845). A Baranya megyei német falvakban még külföldről jött tanító is volt található. Így működött Okorvölgyben, 1810-ben a fuldai 51 éves Weber Kilián tanító. Nőtanító azonban egyetlenegy sem volt köztük, korábban sem a megyében. Nagyon szegényes körülmények között laktak - sokhelyütt - a tanítók. A mohácsi praeceptor is olyan helyen lakott 1810-ben, amely inkább istálló volt, mint lakóház. 1842-ben a harangozol funkciót betöltő vaszari tanító is egy zsellérház szobájában lakott. A tanulók számának rögzítése általában nagyon hiányos volt az 1810-es egyházlátogatási jegyzőkönyvekben. Az 1829-es és az 1848-as jegyzőkönyvek azonban már a lakosság és a 6-12 éves tankötelezettek számát is rögzítették sok esetben, sőt néhány faluból még a tankötelesek és az iskolába járók számadatai 250
