Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
kodó, jóerkölcsű, tiszteletet adó, engedelmes, józan és példás életű tanítókról. Szellemi felkészültségük már több kívánni valót hagyott maga után, hiszen még ez idő tájt is csak a felének volt tanítói képesítése, negyedrészének csak 4-5 „deákiskolája”, a másik negyed pedig csak elemit végzett. A mesterképzőt nem végezetteket a gyakorlat tette alkalmassá a katedrára, ahonnét azonban csak „falusi módra” tudtak tanítani. B) A Pécsi Rk. Egyházmegye népiskolái (1810-1848) Régiónkban - a veszprémi püspöki egyházmegyéhez hasonlóan - ugyancsak három alkalommal végeztek egyházlátogatást a pécsi egyházmegye püspökei is: Király József 1810-ben, Szepesy Ignác 1829-ben és Scitovszky János 1846- 48 között. A magyar nyelvű tanítást sürgető Király József (1807-1825) reformkori népiskolai fáradozásait és Szepesy Ignác (1828-1838) egyetemi könyvtárat és preparandiát építő törekvéseit különösképp számon tarthatjuk régiónkban azokkal a népiskolázási arányok megjavítására irányuló törekvésekkel kapcsolatban, amelyekkel a szomszédos megyék közigazgatási hatóságainak is a tájékoztatására és segítségére siettek nem egy esetben. De a reformkori népiskola régióbeli gyarapítását segítette elő Scitovszky János püspök is (1838-1852), aki a népiskolai tanulók összeíratását, névjegyzékeinek az elkészítését, az iskolás gyermekeknek a szülők jelenlétében való templomba, onnan pedig az iskolába való felvezetését is szorgalmazta a tanesztendő elején. E viziták eredményeit tartalmazó látogatási jegyzőkönyveket idézve - Petrovich Ede közleményei alapján - megállapíthattuk,27 hogy a népiskolák súlyának a növekedése a II. Ratio educationis utáni reformkorban jóval nagyobb volt, mint az első Ratio utáni korszakban. Mindez egybevágott azzal a képpel, amelyet - fentebb már - a Veszprémi Egyházmegye Somogy és Zala megyei római katolikus népiskoláiról is megállapíthattuk. Nem véletlen tehát, hogy míg az I. Rationak a közép- és a főiskola volt a szívügye, talán kevésbé a népiskola, addig a reformkorban a népiskolai törekvések jutottak egyre centrálisabb jelentőséghez és szerephez. E korszakra - láthatóan - egyház és birtokos nemességünk is belátta - a francia forradalom hatása alatt - az alsóbb néprétegek népiskolai művelődésének a fontosságát és szorgalmazását. Az iskolák állapota is jelentős változáson ment keresztül a reformkorban. Noha még sokhelyütt találtak az egyházlátogatások alkalmából döngölt földből „more patrio” épült népiskolákat (Garé, 1810; Bicsérd, 1829; Keszü, 1810), amelyek náddal vagy szalmával voltak fedve (Bellye, 1810; Oroszló, 1810; Ro- monya, 1829; Beremend, 1839; Bükkösd, 1841; Garé, 1845). Sokhelyütt „siralmas sötét és romos” volt az iskola (Helesfa, 1829, 1841; Bogdása, 1810; Himes- háza, 1840), nyomorúságos sötét, ahol is a záporok idején az isíkolaszobát elöntötte a víz (Hetvehely, 1810; Keszü, 1810; Vásárosdombó, 1810; Szentgyörgy, 1829; Berkesd, 1810). Nagykozáron 1810-ben még nem is volt iskola, a tanulókat a tanító a saját lakásán tanította. Egerágon is az iskolában aludt a tanító, miután nem volt lakása (1810). Korszakunkban az uradalmak már többhelyütt építettek iskolákat (Szebény, 1789; Boly, 1810; Erdőmecske, 1829; Magyarszék, 1829), néhol mint Lakócsán, fából (1810). Néhány faluban már cseréppel fedett, jó karban levő iskolákat is találtak az ellenőrök (Beremend, 1842; Magyarszék, 248
