Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
A község neve A tanulók száma Rendszeresen járnak % Borzavar 145 95 65,51 Bakcnyszentlászló 135 127 94,07 télen és és 59 93,70 nyáron Dörögd 80 60 75,00 Bcrénd 100 80 80,00 Városlőd 190 160 84,21 A népiskola tantárgyai - általában - az alábbiak voltak a vizsgált időszakban: abc, olvasás (betűiismerés és foglalás, olvasás nyomtatásban és írásban), írás (nehezen ment pad hiányában!), számvetés a 3-as reguláig (ebből nagyon kevés volt az előmenetel), természettudomány, földrajz, helyesírás, bibliai ismeretek, katekizmus, imádság és énektanítás (e tárgyakra jutott a legtöbb idő!). Néhol magyar és világtörténetet is tanított a tanító, képzettségének és érdeklődésének megfelelően. Az egyházlátogatá&i jegyzőkönyvek egybehangzóan állapították meg, hogy az eredményes népiskolai oktatás akadályai 1. a tárgyi nehézségek, 2. a tanulók nagy száma, 3. a rendetlen iskolalátogatás és 4. a köznép iskolaszemlélete és iskolalebecsülése voltak. A tanítók - noha a lelkipásztorok jobbkezei voltak, s az egyházak alkalmazottai - változatlanul csekély jövedelemmel rendelkeztek. Alárendelt szerepükről írta 1848 tavaszának antiklerikális törekvéseit tükröző Március Tizenötödike 1848. június 20-i száma: „Hazánkban nincs néposztály, mely nyomorúbb állásban lengene, mint a falusi néptanító, ezek többnyire mind a papok általi gőgös nyomástól görnyednek ."M Még mindig sok volt közöttük a másodállású nótárius is, noha az egyházak és a községek felettesei egyaránt tisztában voltak azzal, „ha a mester egyszersmind jegyző is, az kibeszélhetetlen sok gonosznak kútforrása a nép oktatására nézve”.2:1 Ahol valamivel értelmesebb a tanító - idézi Szántó Imre Brtedl Fidélt - az a község jegyzői teendőit is végzi, vagy gazda, pajtabíró az uraságnál. „Két úrnak szolgál, tehát természetesen egyiknek sem tehet eleget; ha az iskolát járja, a gazdaság szenved. Éppen így van a jegyzői hivatallal is, mely nagyon lebilincseli a tanítót, úgy ännyira, hogy az iskolában csak fitkán jelenhetik meg s így kénytelen segédjére bízni (ha van ilyen!) a nevelői munkát, ha pedig az sincs, sehogy sem megy a tanítás dolga. így a gyermek nem is lát iskolát, de nem is láthat, mert tanítója a bíróval, a falu számadásaival, és a boros kan- csóval vesződikZ’26 A mellékkeresetek (az ostyasütés, a harangozás, az árvaatyai hivatal ellátása, az uradalmi szolgálatok, a pajtabírák istb.) ellenére sem volt nagyobb a jövedelmük az évi 120-150 forintnál. Mindez itt is bizonyította, hogy megye és társadalom - sem a birtokos nemesség megtörődömsége, sem a falu közönye — ekkor még nem látta be a tanítók fizetésemelésének a fontosságát. A segédtanítók fizetése pedig még csekélyebb volt. Bakonylászlón alig érte el a 20 forintot, mindezen felül egy szobát kapott és élelmezést a munkájáért. A tanítók szorgalma és felelőssége azonban - ennek ellenére is - jelentősen megnövekedett. Minősítéseik között sokszor olvashatunk: szorgalmas, ipar247
