Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Kanyar József: Egyházlátogatási jegyzőkönyvek, mint népiskolatörténeti források Dél-Dunántúl egyházmegyéiben (1810-1848)
Tankönyv alig volt a falusi gyerekek kezében. Iregen is csak 14 tankönyv volt a református népiskolában 1804-ben, Váralján pedig 6 a római katolikus iskolában 1816-ban. Csökölyben még katekizmusuk sem volt, a-bittani kérdése-* két a plébános írta fel a gyermekek részére. A tanítás nyelve - általában - magyar volt, főképp Kopácsy József püspök (1825-1842) volt e kérdés legfőbb és legbuzgóbb harcosa az egyházmegyében. A nemzetiségek községeiben azonban anyanyelven tanítottak. Kőröshegy egyik filiájában - Szemesen - németül, a másik filiában pedig németül és magyarul tanított a mester. Az iskolák és a tanulók helyzete után a tanítókra vonatkozó - nagyon sokoldalú - feljegyzésekre támaszkodva megállapítottuk, hogy a tanítók javarészt jobbágyi származásúak, voltak, vagy a városi polgárság soraiból kerültek ki. Mindössze csak 12-13 esetben találkozhattunk nemesi eredetű iskolamesterekkel. Ilyen volt - többek között - Aigner Antal látrányi tanító, akiről fel is jegyezték, hogy „nobilis et sanguine et moribus”. Idegen és külhoni eredetűek is voltak soraikban (német, morva, cseh). Bár életkorukat a viziták nem jegyezték fel, „a tanítóság zöme - állapította meg Hermann - 25-45 éves volt.”14 Iskolai végzettség tekintetében nagy volt a hiányosság soraikban. Másfélszáz jegyzőkönyvi bejegyzés semmiféle adatot nem tartalmazott idevonatkozóan. Félszáz tanítóról feljegyezték az egyházmegyében, hogy nem volt latin iskolája. A legtöbbnek elemi végzettsége volt, különösképp a filiális tanítókról volt olvasható gyakran, hogy 4—5 helyen azok írni-olvasni tudnak ugyan, de a helyesírással már hadilábon állnak. A középiskolát jártak rendszerint az alsóbb osztályokat végezték, csak nagyon kevesen a felsőbbeket. Érdekes adatként tarthatjuk számon, hogy Zala megyében 30 olyan tanítót talált a püspök, akik a gimnázium felső két osztályát végezték csak el. A filozófia első két évfolyamát ebben az egyházmegyében csak 5 tanító végezte el. De kevés volt a végzett tanítók száma is az egyházmegyében, a képezdék felállítása utáni időszakban mindössze 50. Somogybán közel 20 tanítónak volt csak mester képző je, amelyet leginkább Pécsett, Győrött és Nagykanizsán végeztek. Pedig ahol preparandiát végeztek a tanítók, azokban az iskolákban: mind a tananyag, m:nd az oktatás módszertana tekintetében jóval szebbek és mutatósabbak voltak az eredmények. A régió mesterképzőjén kívül voltak olyan tanítók is Zala megyében, akik pozsonyi és csehországi preparandiákon végeztek (Szigliget, Zalaapáti). A kántorok kiképzése is a továbbképzőkben történt. Itt tanították őket orgonáim, énekelni, amelyet — főképp - segédtanító (promagister) korukban kellett elsajátítani. Némely tanító azonban nem tudta ellátni a kántori teendőket, ezért a püspöki egyházlátogatás el is marasztalta az orgonáim és énekelni nem tudó barcsi tanítót és az öreglakit, aki pedig mit sem értett a liturgikus latin szövegekből. A kántori teendők végzése igen lényeges volt a római katolikus tanítóknál. ök voltak egyszemélyben az előimádkozók, a litániákat sokszor egyedül végzők, a lelkészeknek a betegekhez való kísérői, a temetések énekesei, de ők voltak - sokhelyütt - a harangozok is, akik ebbeli tevékenységükért minden fö'ldmíves jobbágytól egy-egy „harangozó kévét” kaptak, Tapolcán pedig a pénteki „hosszú” harangozásént egy-egy szekér szénát. Milyen volt a tanítók jövedelme a veszprémi rk. egyházmegyében? Köztudott, hogy a tanítói fizetések nem voltak egységesen szabályozva, ekként na242
