Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
miként vesztik cl ezen földműves mesteremberek ipari jelentőségüket és olvadnak be a félszolga, condicionárius nevű úrbéres népbe. Ezt a fordulatot az 1211.. évi összeírás fejezi ki a legvilágosabban. Ebben az egyes birtokoknál felsorolják ugyan a régi foglalkozásnemeket, de az oklevél bevezetésében mindezt - a jobbágyok, udvarnokok és az összes condicionáriusok - nevében foglalták össze.” Vagyis a XIII. század elejére már - úgy látszik - a specializált szolgáltatások rendszere nem felelt meg. A földesurak, köztük a király, a királyné megnövekedett minőségi igénye számára az iparos szolgálónépek munkája nagyrészt értéktelenné, hasznavehetetlenné vált. Egyedüli „korszerű” szolgálat a földművelő munka maradt. A speciális szükségleteket pedig a meginduló, illetőleg egyre jobban fellendülő árutermelés és a kereskedelem elégítette ki.102 Mindez a folyamat persze nem ment máról holnapra! A segesdi uradalomhoz tartozó királynéi szolgáltatók elszórt települései Somogybán több helyen még a XIII. század végén is fellelhetők. így 1272-1289-ben Kölkeden például a királynéi szakácsok éltek. Bősőben (ma Büssü) 1275-1289-ben a királynéi csőszök. A tőle nem messze lévő Bélcz (villa Belch = Bechil) faluban (Magyaratád mellett) még 1345-ben a királynéi nemes hadakozó jobbágyok (nobiles iobagiones domine regine exercituare . ..) szerepeltek. Míg a Tab melletti Csaba faluban a királynéi béresek földjét említik.103 Különlegesen fontosnak látszanak a szőlőművesek, a királynéi boradók telepei. A forrásokból kitűnik, hogy az egyik legfontosabb, több falura kiterjedő hospes-telepük Berény, illetőleg a környékén terült el.101 A herényi boradók 1241 után, 1264-ben, 1268-ban és 1280-ban történő eladományozásukig gyakran szerepeltek. A szőlőművelő település pincészetét — már a veszprémi káptalan kezében - 1441-ben is említik.105 Megmaradt Berény szomszédságában Gaan (Gány), illetőleg a DK-re lévő Bábony település, ahol 1302-ben a királynéi vincellérek éltek. A nagy királynéi szőlőuradalom emlékét a mai napig őrzi - a közelben lévő - Szöllős (Sérsek). Mint ahogy Tab határában - a már említett Csabán (Chobya; Choba) 1279-ben Erzsébet királyné boradó conditionariusai is ehhez a nagy kiterjedésű szőlőuradalomhoz tartoztak. A királynéi boradónépek kérdéséhez nagyon fontos adattal szolgálnak a Balaton É-i peremén lévő, az akkori Zala (és a mai! Veszprém) megyében lévő Kál-völgyének települései: Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Örskál (a későbbi Kővágóőrs), valamint a török harcok alatt elpusztult Sóstókál, Sásdikál, Kerekikál és Töttöskál. Ezekben a falvakban ugyanis a királyné Segesdhez tartozó boradó népei éltek. Vagyis az akkori Zala megyében lévő nyolc település királynéi boradói is a segesdi comitatus (vármegye), illetőleg a clytium (udvartartás) ellátását szolgálták, egészen az 1276-ban történő el adományozásukig.100 Ez a fontos adat teszi egészen világossá, hogy a segesdi királynéi uradalom, vármegye ellátására nemcsak a dél-somogyi, vagy általában a somogyi, hanem a zalai királynéi birtokok, népek is hozzátartoztak. Ez a hatalmasnak mondható segesdi uradalmi szervezet 1276-ig magában foglalta a királynő somogyi, zalai, veszprémi birtokainak szolgáltató tiépeit is. 1276-ban, a veszprémi székesegyház elpusztulásakor a királynék (lévén az ő saját koronázó, püspöki székesegyházuk), mint legfőbb kegyurak - éppen a saját segesdi magánuradalmukból adományoztak el jelentős birtokokat, a Szent Mihály székesegyház újjáépítése, fenntartása javára. Ugyanekkor a szolgáltató 22
