Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
települések, a condicionárius falvak mellett - a királynéi kézben lévő - jelentősnek mondható, fejlett hospes-telepekből is több eladományozásra került. Meglepő módon, mivel a segesdi uradalom legfejlettebb településeit éppen nem a szolgáltató falvak condicionárius népei, hanem ezeknek a hospes-telepeknek a lakói alkották! 3. A segesdi királynéi ispánság hospes-települései Láttuk, hogy már Kálmán herceg megkezdte a tatárjárás előtt a segesdi uradalom birtokfejlesztő, koncentráló politikáját. Ezt folytatta tovább IV. Béla, azzal, hogy a tatárjárás után megritkult és meggyengült falvakat, településeket új, ún. hospes-lakossággal növelte, illetőleg újratelepítette. A forrásadatok azt bizonyítják, hogy 1241 után érkeztek telepesek (hospesek) különböző kiváltságokkal, magába a segesdi ispánság és megye (comitatus) központjába, valamint az uradalom jelentős településeibe, így Kálmáncsára, valamint Iharosberénybe, illetőleg szerintünk a megye ÉK-i sarkában fekvő (Nagy)Berénybe.107 (5. ábra) Ebben az időben az országban már szinte minden jelentősebb királyi és királynéi birtokon létesültek hospes falvak. Így 1270-80 táján a királyi-királynéi hospes-birtokok kiváltságai szolgáltak mintául több világi és egyházi nagyúrnak. Akik úgy tekintettek a segesdi uradalom szabad vendégtelepeseinek státusára, mint modellre (.. . quatenus hospites de Segítsd . . .). (Rá már egy 1248. évi oklevél is hivatkozik.)108 Csakúgy, mint a királyné tárnokmestere, az ország nádora, Majs mester, aki tolnai-somogyi uradalmaiban több települést hospes jogokkal kiváltságolt. Így a királyné bélczi, büssüi és fonói népeinek közelében lévő Ka- zsok falva 1280-ban kapott ún. hospes kiváltságot. (Ez többek között azt is jelentette, hogy az ottani emberei még aratási robotra sem kényszeríthetők, hanem a maradék házigazdaságnál csupán az aratásban segédkeztek.)100 Részletesen ismerjük viszont a segesdi királynéi uradalom nagyberényi vendégeinek a hospes-privilégiumát. Az 1264-ben kiadott oklevél - Fügedi Erik szerint110 - elsősorban az úrbéri szolgáltatásokat szabályozta. A telep lakóinak szolgáltatása (servitium), hogy ökröket kell adniuk a király kocsijainak vontatásához és küldöncszolgálatot kell teljesíteniük, valamint a segesdi ispánt évenként egyszer meg kell vendégelniük. Joghatóságilag is a segesdi ispán alá tartoztak. Szabad költözési lehetőséget viszont nem kaptak.111 Igazi hospes-privilé- giumnak számított a telkenkénti rendszerük, illetőleg a telkek után szedett, pénzben meghatározott földbérük. Ez utóbbi jog a „városfejlődés kezdetén álló” vendégekre utal. Ugyanakkor az adózási jog, a földhasználattal az egyik, ekkorra közismertté vált „szokásra” hivatkozik.112 Hiszen a herényi hospesekre meghatározott részösszeg esett, a segesdi királyi, királynéi uradalom szabad vendégtelepeseinek együttes pénzcenzusából, amely 1248-ban 40 márkát tett ki.112 Ez valóban jelentős összegnek számított, bár véleményünk szerint a Zala megyei Nagh Komar és Galambok 1263-ban, illetőleg 1275-ben kiváltságolt hospeseinek a pénzcenzusa, de talán a herényieké (1268) még nem tartozhatott bele.111 Általában meg kell jegyeznünk, hogy a XIII. század első felének, majd a XIII. század közepe utáni új korszak modelljének az igazi mintáját - a már a XII. században Magyarországon megjelenő - szabad vendégtelepesek „igazi statusa” adta. Ez a XI-XII. században Ny-ról bevándorolt kiváltságos telepes, hos23
