Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)

Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)

után pár nappal Kálmán herceg Segesdre érhetett, ahol a királyné (s így a királyi család is!) tartózkodott volna. Május 18-ára már IV. Béla és Kálmán, mindketten Zágrábba értek.28

Nézzük magát a forrást, Rogeriust:29 Kálmán herceg pedig a sereg egy másik oldalán eredt útnak, és éjjel-nappal váltott lovakon, megeresztett gyeplővel sietett a már említett Pest felé, a dunai révhez, nem is az országúton, amelyen a magyar nemzet bukdácsolt, hanem úttalan utakon ... az üldözők megérkezésétől félve ugyanis azonnal átkelt (Pestnél!) egyedül, és Somogyba futott egy bizonyos helységig, amelynek Segesd a neve . . . Innen is továbbsietett azonban Dalmáciába, ahol meghalt. . . ,,IV. Béláról - Frigyestől való kiszabadulása után- azt írja Rogerius:30 ... a király ezek után, ahogy csak tudott, sietett a királynéhoz, aki tőle nem messze volt. A királynéval együtt késedelem nélkül a császári udvarba és a római kúriához küldte segítségért István váci püspököt. . . ő maga pedig Segesd környékén időzött azokkal együtt, akiket maga köré gyűjthetett.”

A forrással szemben valószínűbbnek és logikusabbnak látszik Kristó Gyula véleménye.31 Rogerius Segesddel kapcsolatos említései ettől persze nem válnak kétségessé. Magam csupán az „ott-tartózkodásokban” vélek Rogerius-nál némi időzavart felfedezni. Ugyanakkor Kálmán herceg, a király és a királyné (a királyi család?!) segesdi tartózkodása azt is jelenti, hogy a Hadiút mellett fekvő Segesd egy megerősített, jól védhető királyi udvarházzal, akár várral is rendelkezhetett, ahol az úttalan utakon menekülő herceg is biztonságban érezhette magát, és hosszabb-rövidebb időre megállhatott.32 Maga IV. Béla is híveivel együtt egy biztonságosabb, a felvonulási (Hadiútba) eső „gyülekezési állomásnak” használhatta kedvező stratégiai és egyéb helyzeténél fogva, az ideig, amíg á királyt üldöző tatár sereg Dél-Dunántúl felé nem vette az útját. Mi erősíti ezt a feltevést? Azok az oklevelek, amelyeket IV. Béla később, a tatárok kitakarodása után, Segesdről, illetőleg környékéről adott ki. Az első rögtön 1242-ből való, amelyben a topliczai apát és a glinaiak közötti határügyben intézkedett. Itt szerepel D. in Segust, a d. íme. 124z. r. a. octavo keltezés.33 A másik már apud Segusd (Segesd mellett) kelt 1244. október 5-én.34 1255-ből és 1260-ból a közeli Csurgóról keltezett oklevelét ismerjük IV. Bélának.35 1263 végén ismét Segesden tartózkodott a király, mivel december 6-i kelettel innen adott ki egy fontos oklevelet,36 amely a zalavári monostor zalawari földje mellett fekvő Burulfeulde nevű földjén a letelepedni akaró szabad emberek számára a letelepedésre engedélyt ad, a terragium illő módon való megfizetése mellett. 1268-70 körül, január

2-7. között keletkezett Segesden az utolsó - általunk ismert - IV. Bélával kapcsolatba hozható oklevél.37 Vagyis IV. Béla király - hat hosszabbnak mondható- segesdi, illetőleg annak környékén való tartózkodásáról adnak bizonyítékokat a fenti források. Ez pedig azt jelenti, hogy a király udvartartásával együtt időzhetett Segesden 1241-42-ben, 1244-ben, illetőleg 1255-ben és 1260-ban, valamint az 1263-as, és az 1268-70-es években.

Az 1271. március 14-én V. István király által Segesden, valamint a IV. László által - néhány évvel később38 - ugyancsak Segesden kiállított oklevelek a későbbi, a XIII. század második felében ugyancsak meglévő segesdi királyi székhelyre, udvarhelyre vonatkoznak. Viszont az ugyancsak Segesden megforduló III. Andrásnak, valamint a királynéknak nem ismertek (vagy nem maradtak fenn!) Segesdről keltezett okleveleik.

10