Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 16. (Kaposvár, 1985)
Magyar Kálmán: A segesdi királynéi ispánság történetéről (XI-XV. század) - (Forrástanulmány)
oklevelében - a következő adat található: nostrum Michaelem filium Jacou comitis tunc comitem de Segust.17 Tehát világos, hogy ekkor már létezett Segesd comitatus és az azt irányító ispán (comes). Mégpedig - az első ismert adat szerint - Jákó (Jacou) fia Mihály személyében. Ezek aztán szerepelnek 1264-65-ben,18 majd Segesd 1276-ban ...ad comitatum seu ad clytium nostrum Segusdiense-ként tűnik fel.19 Vagyis Segesd megye, illetőleg udvartartás értelmében létezik ekkor. A továbbiakban, így 1332- ben comes de Segesd, comitatus Segusdiensi, valamint 1382-ben a comitatu nostro Segusdiensi et comitis nostri comitatus eiusdem... formula megmarad. Végső soron - véleményünk szerint - a források azt tükrözik, hogy 1241 előtt királyi, illetőleg hercegi kézben volt a segesdi uradalom, esetleg comitatus. Ezt szervezte újjá, a tatárjárás után IV. Béla. Ekkortól szerepel, mint királyi, királynéi comitatus, élén a comes-sei. Az eddig általunk feltárt forrásadatok pedig arra látszanak utalni, hogy a XIII. század második felében, de inkább V. István uralkodásának végétől, illetőleg az 1271. márc. 14. oklevélkiadás időpontjától kerül „kizárólagosan” királynéi kézbe. Ekkortól. válik „csupán” királynéi comitatus-sá, Segesd központtal, ahol a királynénak az udvartartása is székelt, egészen 1395-ig.20 (1. ábra) 2. Királyi, királynéi udvarhely (curtis) Seges den Segesden a hercegi, királyi és királynéi udvarhely egykori meglétére a királyok, királynék és a herceg(ek) gyakori „ott-tartózkodásából” is következtethetünk. A források legelőször Kálmán herceg, illetőleg bátyja, IV. Béla király segesdi tartózkodásáról szólnak.21 A Somogy Vármegyei monográfia a tatárjárással kapcsolatban, az 1241-es évnél írja22 „Kálmán herceg. . . a sajómenti ütközet után, megsebesülve ide vitette magát, majd innen Dalmáciába vonult”. Pauler Gyula úgy tudja,23 hogy Béla király az Ákos-nembeli Máté fia Detre kíséretében Zágrábba ment, honnét a köréje sereglett menekülőket egybegyűjtvén, Segesd felé vonult, de mire Segesdre ért, a halálosan sebesült Kálmán herceg már nem élt; a Csázma melletti Ivánczon, a mai Ivanicson temették el.” Tovább fokozza az ellentmondást - a már említett - vármegyei monográfia,24 amikor ezt írja: ,,. . . hogy maga IV. Béla király is, midőn a tatárok elől menekülve, nejével és fiával, Istvánnal Hamburgban találkozott, velük Segesdre vonult s itt megpihenve, tovább folytatja útját Dalmáciába”. Jankovich Miklós szerint25 Rogerius leírásában maradt fenn, hogy Kálmán herceg a muhi csata után Pesten átkelve a Somogy megyei Segesdre menekült”. Legújabban - a tatárjárással kapcsolatban - Kristó Gyula azt írja,26 hogy ,,. . . Déli irányban sikerült kitörnie a tatár gyűrűből a sebesült Kálmán hercegnek, s Pesten át a somogyi Segesdre érkezett”. Majd tovább folytatja másutt, hogy „. . . az osztrák herceg »vendégségéből« szabaduló Béla kisszámú kíséretével Segesd vidékére ment, ahol felesége és Kálmán öccse tartózkodott, majd súlyosan sebesült öccsével együtt továbbindult Zágrábba.27 IV. Béla súlyosan sebesült Kálmán öccsével együtt Zágrábban tartózkodott. IV. Béla Zágrábból írta segélykérő levelét 1241. május iS-án IX. Gergely pápához .. . Bélával együtt még Kálmán herceg is írt a pápának, de a Muhinál szerzett sebeibe hamarosan belehalt...” Kristó Gyula véleménye szerint 1241. április 11. 9
