Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között

rasztság képviselői kerültek be a községi testületekbe. Meg kell azonban jegyezni, hogy a kiválasztást a politikai szempontok motiválták, így a helyi lakosság számarányát jóval meghaladóan kerültek be kézművesek, kereskedők, illetve falun élő ipari munkások.

A parasztság már 1948 őszén jelentős pozíciókat vesztett (saját önkormányzatában) beleértve a parasztság legalacsonyabb kategóriáit is. Történt ez akkor, amikor a paraszti osztály szövetségére való hivatkozást sűrűn emlegették, megtoldva azzal, hogy a parasztság az államhatalom politikai törekvéseit támogatja. A párt közigazgatási reformkoncepciójában a helyi igazgatást a községi nemzeti bizottságokra építette. Kimondta azonban, hogy a nemzeti bizottságok újraalakítása során arra kell törekedni, hogy a testületbe minél több ipari munkás kerüljön be, és ki kell zárni onnan a Nemzeti Parasztpárt, a Kisgazdapárt tagjait. Ez a szektás érvelés a későbbiekben tovább mélyült, és a népi közigazgatás megteremtésére való törekvés a politikai bázis szűkítését eredményezte. Meg kell ugyanis jegyezni, hogy általános volt a vélemény, amely szerint a községekben működő Kisgazda- ill. Parasztpárt lojális magatartást tanúsított; az MDP politikai törekvéseit nemcsak respektálta, hanem támogatta is. Ennek ellenére a Függetlenségi Front polgári demokratikus szárnyáról a helyi hatalmi szervekbe az MDP nem engedett „beszivárgást”, nehogy a népi demokratikus fejlődés akadályozóivá váljanak a két parasztpártból jövő egyének.22

A tervezet szerint a helyi Nemzeti Bizottság átveszi a községi képviselő- testület funkcióit. Élén az elnök és a helyettes elnök áll, akik a testület vezetésén túl ellátják a községi szakigazgatás irányítását is. A Nemzeti Bizottság nép- hatalmi szervként működik, amely választás útján jön létre. A Nemzeti Bizottság a választópolgárság és a központi kormányzat ellenőrzése, illetve felügyelete alatt működik; tehát a politikai ós szakigazgatási tevékenységéért a népnek és a kormánynak tartozik felelősséggel. A községi hivatali apparátus - amely az adminisztrációt végzi — tevékenységét négy ügykörben fejti ki: mégpedig mezőgazdasági, nevelési, egészségügyi és társadalmi vonalon. Az ügykörök élén közigazgatási megbízottak állnak, akik a feladatokat a Nemzeti Bizottság elnökétől, valamint a felsőbb (a járási és kerületi) néphatóságoktól kapják. A járási és városi néphatóságokban az egyes ügyköröket ügyosztályok fogják össze: itt tervgazdasági, pénzügyi, iparügyi, közellátási, építési, egészségügyi, nevelésügyi és sport ügyosztályok működnek. Az ügyosztályokat ügyosztályvezetők irányítják, akiket a szakigazgatási főnök fog egybe.

A központi kormányzat szinte a felszabadulás óta igényelte, hogy befolyását a községekre minél mélyebben tudja érvényesíteni. Különösen a politikai kapcsolatokat akarta a kormányzat széleskörűen kiépíteni a községekkel. Ennek azonban az önkormányzati szervezet volt az egyik akadálya. A községi önkormányzati testületek a feléjük tett kormányzati lépéseket bizalmatlansággal fogadták, és abban autonóm jogaik megsértését látták. A közigazgatás átszervezésével azonban ennek elejét kívánták volna venni, mert — mint láttuk - az önkormányzatok megszüntetésére tettek javaslatot. Az ország több mint 3 ezer községét a kormányzat a járási szervezet fenntartásával kívánja irányítani. A járási néphatóságnál elég nagy hatalom összpontosul. A járás fogta volna össze a községi háztartást is. A járási néphatóság állítja össze a községi beruházásokat illető költségvetést, melyet a kerületi néphatóság pénzügyi ügyosztálya hagy jóvá. Az indoklás szerint ezzel a lépéssel a községek felett sikerül biztosítani a pénzügyi