Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
a javaslatot elutasították, mert úgy látták, hogy falun ezzel a fórummal az ellenzéki elemeknek nyújtanának lehetőséget politikai elképzeléseik kifejtésére. A belügyi kormányzat a vidéki közigazgatás egyre nehezebbé váló helyzetét érzékelte, és azon segíteni kívánt. Elrendelte, hogy a törvényhatósági vezetés havonta járási tiszti értekezletet,tartson, amelyen időszerű közigazgatási Teendők elvégzését vitassák Tne g. Tiszti értekezletről már 1946-tól van tudomásunk. Jelentősége azonban 1948 második felétől megnövekedett, hiszen a terv- gazdálkodás időszerű teendőin túl itt kapott hangot a község szocialista átépítésének kérdése is. A járási tiszti értekezleteken 1948 őszétől az önkormányzati közigazgatási szakembereken kívül megjelentek az állami szakhivatalok ill. a népi szervek képviselői is; így a termelési bizottság, a terménynyilvántartás, a gépállomás, a községi versenybizottság megbízottja, továbbá a gazdajegyző, a járási szociális titkár, a járási gazdasági felügyelő, a járási állatorvos, a tisztiorvos, az adóhivatali vezető, a hegyközségi tanács titkára; az MDP járási titkára és a járási rendőrkapitány: a megyei szervek részéről pedig a számvevőség vezetője, a szociális felügyelő, a közmunkaügyi igazgató, a közellátási felügyelő.20 * A két munkáspárt egyesítése kedvező feltételeket teremtett az országban végbemenő gyökeres politikai változásokhoz. A községi közigazgatás átszervezésére 1948 nyarán az MDP megbízásából tervezet készült. A pártvezetők hangoztatták, hogy a népi közigazgatás létrehozásának valamennyi feltételével rendelkezik az ország. Most érett meg a helyzet arra, hogy a kormányzat a népi szerveket újra mozgásba hozza, és alapvetően az ország demokratikus átalakításának a szolgálatába állítsa őket. Különösen a nemzeti bizottságok tevékenységének felélesztése került szóba. A nemzeti bizottságokat tekintette az MDP olyan népi szerveknek, amelyekre rá lehet építeni a községi közigazgatást. Ez a tervezet figyelembe vette az 1945 után lezajlott sajátos fejlődést, melyben a nemzeti bizottságok, különösen a jogbizonytalanság idején (1944-1945 fordulóján) kiemelkedő politikai tevékenységet végeztek. A kormányzat is hangsúlyozta a fordulat évében, hogy az államhatalomnak a szocialista irányú fejlődés kibontakoztatására a rendelkezésre álló erőforrásokat ki kell használnia. A községi közigazgatásban pedig olyan erő rejlett, amelyet a politikai és az állami vezetésnek ki kellett használnia. A pártvezetők rá is mutattak néhány sikeres akcióra, amelyek a községi önkormányzatok segítségével valósultak meg 1948-ban. Ilyenek közé sorolták a kétségtelen nagy politikai sikernek számító egyházi iskolák államosítását, melyet az önkormányzatok többsége támogatott. De lehetetlen lett volna a községi közigazgatási alkalmazottak közreműködését nélkülözni a közellátási kérdések, a községpolitikai tevékenység, a nemzetgyűlési választások technikai lebonyolítása, a népi szervek működtetése területén. A vidéki közigazgatásban azonban az MDP biztosítani kívánta politikai befolyását. Ezért újra az önkormányzati testületek demokratizálásának kérdését vetette fel, és feladatul adta a Belügyminisztériumnak, hogy a képviselőtestületeket a politikai szempontoknak megfelelően alakítsa át. Ez elsősorban a falusi tőkés elemek képviselőinek az eltávolítását eredményezte az el ölj áróságo'kbol, "a"képviselő-testületekből.21 A gazdagparasztság, de a középparasztnak nevezett réteg is hamarosan kiszorult a helyi hatalmi szervezetből, helyette a szegénypa375
