Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
ben átvették, és a termelést néhány éven át intenzíven végezték. A tartalékterületek inkább a telepes falvakban keletkeztek, ezeken a helyeken maradtak el a mezőgazdasági munkákkal is. Mórról 273 családot telepítettek ki 1948 elején. A helyükbe érkező felvidéki magyar családok késő tavasszal már a munkákat nem tudták befejezni. Ekkor a móri határ igen elhanyagolt képet mutatott. Etye- ken 50 hold szőlőnek nem akadt gazdája a telepesek között, akik azzal érvelÉ hogy a szőlőműveléshez szakértelmük nincs. A telepes falvak élén/Telügye- álltak, akik egyedi szervként intézkedtek a község ügyes-bajos dolgaiban. A pfelügyelő a községi önkormányzati jog visszaadásáig ill. megszerzéséig tulajdonképpen a községi bíró, a jegyző, az elöljáróság, a képviselő-testület, a népi szervek hatás- és feladatkörével rendelkezett.18 A községi önkormányzat felszámolására indított kormányzati törekvés a falu polgári struktúrájának megváltoztatására irányult. Ámint az eddigiekből is láttuk, a változtatásokat a kormányzat türelmetlenül sürgette, és az elért eredményekkel - amelyek pedig nem voltak lebecsülendők - szinte minden esetben elégedetten volt. A jobboldali politikai irányzathoz tartozó önkormányzati testületi tagság eltávolítását a községi tisztviselők személycseréje követte, majd a parasztpártok képviselőinek kiiktatása a közéletből. Közben a falusi társadalmi struktúrában a felsőbb szinten helyet foglaló gazdagparasztság likvidálására került sor. Ez a folyamat kezdetben küzdelem volt, mivel a parasztságnak ez a rétege a felszámolási törekvésnek ellenállt, és a parasztpártok, sőt a szociáldemokraták, a népi szervek segítségét is megkísérelte felhasználni. A gazdagparasztság ellen folytatott felszámolási akció a parasztpolitika részét képezte, azt csak azzal összefüggésben lehet megérteni. A kevesebb vagyonnal rendelkező kisbirtokosok is érezték, hogy egzisztenciájuk veszélyben van, ezért sem sikerült a „kulákság elleni likvidálási akciót” csak a helyi szervekkel végrehajtatni. 1949. április 6-án a Fejér megyei alispán a községi jegyzők értekezletén igen világosan kijelentette, hogy a falvakban most nincs fontosabb feladat, mint a gazdagparasztság felszámolása. Ennek egyes fokozatait is vázolta. Elsőként a kivetett adókat hajtsa be a hatóság, majd a kötelező terménybeszolgáltatást szorgalmazza. Amennyiben a gazdagparaszt fizetőképtelen, akkor igás- állatait, termelőeszközeit, ingó vagyonát vegyék igénybe.19 1949-ben a parasztság vagyonos rétegét sikerült a kormányzatnak nemcsak a közéletből, 3e a termelésből Tsj kiiktatni. A kiesett jövedelmeket úgy pótolták, hogy az adókat a még fizetőképes paraszti rétegek vállára rakták. Kiderült, hogy a 15 holdon aluliak teherbíróképessége sokkal kisebb, mint a gazdagparasztságé volt. A falusi lakossággal szemben követett politika 1949-1950-ben az agrárlakosságnak a közélettől való elfordulását eredményezte. A hatóság azt hangoztatta, hogy a falusi lakosság állami terheinek pontos teljesítése az ország háztartását rendbe hozhatja. Tudjuk, ez csak töredéke volt az állami szükségleteknek, és a tétel hangoztatása agitatív célokat szolgált. Az UFOSZ vezetősége 1948 augusztusában azt a javaslatot tette, hogy a községekben panaszbizottságot létesítsenek. A szervezet jól érzékelte, hogy a parasztság közéleti tevékenysége visszaszorult, s ez hatósági beavatkozás következménye volt. A paraszti érdekeknek ekkor már szinte egyetlen hatásos képviselete szerint a falusi lakosság közéleti passzivitása az ország fejlődése szempontjából káros. Ezért vissza kell vezetni a parasztságot a politikai közélet útjára, mélyet a hibák feltárásával lehet elkezdeni. A kormányzati szervek azonban 574
