Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között

1947 őszétől a koalíciós partnerek részvétele a hatalom gyakorlásában megcsappant. Ez községi vonatkozásban is jelentkezett, és a kommunisták előretöréseben jutott kifejezésre. Most már az MKP a hatalom birtokosaként tudott fellépni, és nemcsak a kisgazdapárti, hanem a szociáldemokrata, a parasztpárti képviselő-testületi tagság sorsáról is határozott. Ebben az MKP számára előnyös pozícióban újra napirendre kerülhetett a jegyzők státusának államosítása.14 Most azonban a kérdést a konspiráció szabályainak megfelelően kezelték, és csak akkor hozták nyilvánosságra, amikor a helyzet politikai szempontból is kedvezőnek bizonyult. Az államosítás kérdését az MKP a kommunista alispánok, főispánok számára rendezett közigazgatási értekezlet elé vitte. Az itt kialakított álláspont szerint a jegyzői státusok államosítását a községi jegyzők tárgyalják meg, és a járási tisztiértekezleteken e tárgyban született határozatot a Belügyminisztériumba juttassák el. 1947 végén, 1948 elején az államosítás mellett állást foglalt a községi jegyzők túlnyomó része. A jegyzők ugyanis az államosítás tényétől várták elsősorban anyagi helyzetük javulását, továbbá státusuk ideiglenességének megszüntetését és a helyi szervektől való függetlenítesüket. 1948. január 2-án az adonyi járás jegyzői nemcsak egyetértettek a kinevezési rendszerrel, hanem minél előbb kérték annak bevezetését.15 A székesfehérvári járás jegyzői pedig az önkormányzati igazgatás összes alkalmazottainak államosításától várták a vidéki közélet javítását, a községi demokratikus politikai irányvonal érvényesülését. Felterjesztésükben így írnak: „tudomásunk van arról, hogy a Belügyminisztériumban lázas munka folyik az általános közigazgatási reform megvalósítása érdekében. Mi, valamennyien várjuk ennek elkö vétkezés ét, mely minden bizonnyal levesz a községi jegyző és munkatársai válláról sok olyan terhet, amit eddig végeznie kellett.”15

A Belügyminisztérium a jegyzői státus államosítását 1948 nyarán már mint a közeljövőben megvalósítandó tényt kezelte. Azt tervezték, hogy az 1948 szeptemberében összeülő országgyűlés törvényt hoz e kérdés kapcsán. Az 1948. évi 51. te. ki is mondta a jegyzői státus állami kezelésbe vételét.

Mielőtt a kérdéses törvénycikk érvénybe lépett volna, megkezdődött a községi jegyzők, segédjegyzők politikai felülvizsgálata. Ennek során sem volt azonban jelentősebb személycsere. Az eltávolítást is fokozatosan, a közigazgatás zavartalan menetét biztosító módon bonyolították le. Az MDP vezető szerveknek az volt az álláspontja, hogy a községi jegyzők szakértelmét ebben az időszakban pótolni nem tudják. A másik érv, ami a községi jegyzők, segédjegyzők visszatartását indokolta: politikai meggondolásból fakadt. Az állásából eltávolított jegyző a polgári politikai irányzathoz csatlakozik, és tulajdonképpen a jobboldalt erősítené. Ezért a felülvizsgálat során javaslat született egyes jegyzők esetében, hogy a közigazgatásban dolgozhatnak, de alacsonyabb beosztásban.1'

*

by

A kulcsszerepben továbbra is megmaradt jegyzőkre és a községi elöljáróságokra 1948 őszétől az új politikai irányvonal érvényesítése várt. Szükség mutatkozott ugyanis arra, hogy az állami befolyás az ország minden településén érvényesülhessen, azaz a kormányzat tevékenyen beavatkozzon a vidék, mindenekelőtt a községi folyamatokba. Az önkormányzati struktúrát az MDP vezetősége ekkor már alkalmatlannak tartotta az állami feladatok megoldására. A

372