Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Farkas Gábor: Községi önkormányzatok a Dunántúlon 1945-1950 között
nem a bíróval tartotta. Ä központi kormányzat egyre több új és az önkormányzati igazgatás számára szokatlan feladat megoldására is kötelezte a községet, így a járási szervek számára továbbra is kézen fekvő volt, hogy a jegyzők kezében hagyták. Ezért is javasolta, hogy a községi bíró kapja meg azt a jogkört, amely szervezettel a paraszti érdekek szenvednek csorbát. Reformjavaslatában a községi bírókat kiterjedt hatáskörrel ruházta fel, és minden településen, nagy- és kisközségben egyaránt felállította az önálló községi szervezetet: (Kisközség élén a kisközségi bíró áll, aki képviselő-testülettel közösen irányítja a települést.) Abból indult ki a javaslat, hogy a legkisebb települést is el kell látni képviselettel, és ez a szerv nemcsak a település fejlesztését, a gazdaság, a kultúra eredményeit ülteti át az általa képviselt településre, hanem meg is védi a lakosságot az egyre gyakrabban jelentkező népedlenes tendenciákkal szemben. A párt ezt a tapasztalatot az 1944 előtti közigazgatási gyakorlatból szűrte le, amikor képviselet hiányában a kistelepülések különösen hátrányt szenvedtek a hatósággal rendelkező községekkel szemben.12 A koalíciós pártok hatalmi féltékenykedése odáig vezetett, hogy a köz- igazgatási reformjavaslatok egymás után hiúsultak meg. Nem maradt más hátra a pártok számára, mint az apró lépések taktikája, amely szerint a vidék de különösen a községi önkormányzatok tevékenységét lassú reformokkal - lehetőleg nem sértve a koalíciós partnerek érdekeit - javítani. Az MKP ebben a helyzetben előnyben volt, hiszen a szakminisztériumot befolyása alatt tartotta, ahol minden jelentősebb pozícióban kommunisták ültek. A párt ezért meg is kísérelte 1946 késő őszén a legfontosabb önkormányzati állások államosítását. Október 24-én letárgyalt tervezet szerint az önkormányzatokban alkalmazott jegyzők felett a kinevezési, rendelkezési és fegyelmi jogkört a belügyminiszterre kell ruházni.13 A tervezetet a Baloldali Blokkba tömörült pártok véleményezésre megkapták. A jegyzői státusok államosításának terve azonban ellenállást váltott ki a Baloldali Blokkban tömörült pártok vezetői között. Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a Parasztpárt, a Szociáldemokrata Párt, a Szakszervezeti Tanács a tervezetben az MKP olyan hatalmi törekvését látta, amely kizárólagossá tenné befolyását a vidéki közigazgatásban. Az MKP érvei a jegyzők kinevezése mellett semmiféle hatást és engedékenységet nem váltottak ki a Blokkba tömörül- teknél, így a kérdést az MKP egy időre le is vette a napirendről. Ugyanakkor a községi közigazgatás demokratizálására - az önkormányzati testületek összetételének az MKP javára történő megváltoztatására - további lépéseket tett. Erre már 1947 elején sor került, amikor a kimondottan jobboldali szemléletű képviselőtestületekben és elöljáróságokban személycserék zajlottak le. Ez volt az első intézkedés a községi önkormányzati igazgatás demokratizálására. 1947 első hónapjaiban a régi községi közigazgatás szervezete megroppant; onnan kikerültek azok, akik eddigi tevékenységükkel a polgári fejlődésen túl nem kívántak lépni, és helyükbe a Baloldali Blokk emberei kerültek. Igaz, ezt a változtatást nem a helyi népi szervek közbejöttével hajtották végre, hanem felsőbb kormányzati szintről, ami elsősorban a nemzeti bizottságokban, de a többi népi szervben is bizalmi válságot eredményezett. A népi szervek érez- ték, hogy a kormányzat bizalmatlan velük szemben, véleményüket a személy- cserék Jcapcsán nem kérték ki. Az 1947. évi nemzetgyűlési választások eredményei alapján az MKP tovább sürgette a községi önkormányzatok demokratizálását. 371
