Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

rendelt el Pilissynek, aki ezt a városi tisztiorvosnak továbbította. A vizsgálatot 13-14 éves kislányoktól az idős, beteg öregasszonyokig egyformán a rabbi irodában egy közönséges asztalon végezték. Egy oldalára felállított másik asztal alkotta a spanyolfalat, miközben az ajtóban ott állt feltűzött szuronnyal a csendőr. A magyar fasiszták az üldözöttek utolsó értéktárgyaik után kutattak, legyen az bármily csekély értékű is. Artadan kislányokat tettek tönkre, megalázva anyát a gyermeke előtt. Így volt ez V. S.-nél is, akit idős anyjával együtt, majd 15 éves kislányát „vizsgálta” meg a kirendelt személy. Jellemzőnek tartjuk, hogy kezdetben még gumikesztyűről és a fertőtlenítő vízről sem gondoskodtak az elvadult csendőr és rendőrtisztek. Az öt kirendelt nő közül például kettőnek semmilyen végzettsége nem volt, ugyanis a szülészeten voltak segédápolók.158 Mindezek azért is voltak fájdalmasak és végtelenül megalázóak a szerencsétlen, kiszolgáltatott nők számára, mivel ezeket itthon, szülőföldjükön követték el a lakótársaik, akiktől anyanyelven, magyarul kapták a megalázó parancsokat.

Június 22-ón Endre László belügyminiszteri államtitkár Siófokon tartotta meg értekezletét, melyre valamennyi megyei és városi csendőr és rendőrparancsnok hivatalos volt. Ezen a deportálás végrehajtásáról volt szó és arról, hogy egyetlen zsidó személy sem maradhat vissza, legyen az beteg, csecsemő vagy magatehetetlen öreg.159 Pilissy rendőrkapitány parancsot adott ezután egy detektív- nek, hogy a kórházigazgató helyettestől szerezze be a zsidóbetegek névsorát.160 Ezt a névsort július 3-án az igazgatóhelyettes főorvos elkészítette és aláírta. A 24 kórházi ápolás alatt lévő beteg között 2 fő a sebészeten, 9 fő a belosztályon, 9 fő az elmeosztályon, 4 fő pedig a tüdőosztályon feküdt. A belosztályon június 29-e óta 2 főt (Salgó Sándor és Bajóti Sára) öngyilkossággal, mérgezéssel, 1 főt (dr. Kaufman Lajos) pedig aznap szállítottak öngyilkossággal a kórházba. Az elmeosztályról elhurcolták az 1924 óta ott fekvő Nyitrai Terézt, az 1928 óta fekvő Wirth Sárát. 1941-től kórházi ápolt volt Dénes Lajosné és Tillinger Edvard lengyel polgári menekült, 1942-től Frommer László, 1943-tól Strém Vilmosné és Esler Róza, 1944-től pedig Weisz Sára és Stauffer Gizella.161 Július 4-én a csendőrök felügyelete mellett valamennyi betegiet a Tüzérlaktanyába vitték, ahol még aznap bevagonírozták őket. Az Auschwitzba érkezéskor valamennyi beteget teherautóra rakták és azonnal a gázkamrába szállították őket, emlékezett vissza a velük egy vagonba került U. Sarolta.162 A Népügyészség 1946. november 4-i vádirata szerint a 75-80 személyt egy kis vagonba zsúfoló embertelenség következtében már a 3 napos út alatt is többen meghaltak. Július i-én a gettóból vitték a szülészetre Walter Miklósné Römer Sára 34 éves budapesti (VII. Erzsébet krt. 29.) fiatalasszonyt. A leromlott szervezet nem bírta ki a szüléssel járó vérveszteséget és délelőtt kisfia születése után meghalt. A háromnapos csecsemőt a csendőrök július 4-én a Tüzérlaktanyába, onnan Auschwitzba vitték.163 Mindenesetre Kaposváron, akik ezt látták, illetve megtudták, nem kételkedhettek ezután, hogy a zsidóság genocídiumáról van szó. A tisztességes emberek a még itthon lévőket többnyire csak ezután kezdték segíteni és bujtatni.

Az elszállítás előtt öngyilkosságot követett el április 14-én özv. Fonal Vilmosné (57 éves), április 17-én Sonnenfeld Jenőné (59 éves), május 6.: Stern Albert (75 éves), május 12.: Hónig Mórné (92 éves) és Salgó Sándorné (61 éves), május 13.: Rónai Sámuelné (57 éves) és Rónai Jolán (36 éves), május 22.: Fleiner Samuné (79 éves). A deportálás előtti napokban a gettóban vetett véget életének június 29.: Tauszig Gábor (?) és Tauszig Gáborné (?), június 30.: Hock Jakab

355