Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

(72 éves), Rónai Dezső (56 éves), Weisz Erzsébet (40 éves), Marton Pálné (40 éves), július i.: Rosenberg Jakahné (?), Miskoczi Sándorné (?), július 3.: dr. Kaufman Lajosné (58 éves), július 4.: Vincze Móric (74 éves), dr. Weisz Ig- nácné (?). Az utolsó napon, a kaposváriak bevagonírozásának napján haltak meg Salgó Sándor (65 éves) kaposvári kereskedelmi iskolai tanár, Weisz Bemát (64 éves) és Korányi Pálné (64 éves) mérgezés által. Valamennyien július 5-én a reggeli órákban haltak meg.164

A vidékiek, de a kaposváriak is 3 nap múlva érkeztek meg Auschwitzba. A vidékiekkel együtt érkeztek a szombathelyiek is. M. Józsefné a vidékiekkel érkezett és vagonukban nem volt halott, a szomszédos sínpáron lévő szombathelyi vagonból azonban 3 halottat raktak ki.165 A kaposváriakkal július 5-én hurcolták el a 17 éves F. Zsuzsa gimnáziumi tanulót. Az ő transzportok is 3 nap múlva érkezett meg. Az úton ketten meghaltak, egy pedig megőrült és öngyilkos lett Auschwitzig.166 A kaposváriak éjszaka érkeztek, miközben a vagonokban mindent bent kellett hagyni, a reflektorok világítása mellett, SS katonák, kutyák, fogolyfelügyelők ütlegelése közepette „pillanatok alatt két sorba választották az érkezetteket. Külön az életerősnek látszó fiatalokat és külön az öregeket és gyerekeket. Pillanatok alatt ment az - Los! Los! - Intézkedtek az SS-ek. Akit akkor balra vittek, azzal többé nem találkoztunk!... Minket, életerőseket jobbra vittek, be az auschwitzi lágerbe/”167

Ami ott és ezután bekövetkezett, az a márciusban hazánkban megkezdődött tragédiának a befejezése volt. S itthon erről a fasiszta bértollnok a következőképpen hozsannázott: „Most már véglegesen megoldódott Kaposváron a zsidókérdés és nyugvópontra jutott a gettó egyesek által felkavart ügye is. A gettó kiürült és a hatósági közegek megkezdték a gettóban maradt zsidó értékek pontos felleltározását, úgy, hogy a gettónak kijelölt városrészben felszabadultak a lakások, most aztán lesz lakás bőven Kaposvárott!”m

A helybeli fasiszták cinkosként az elhurcoltak vagyona felett ismételten az emberi kapzsiságra számítottak. Lépten-nyomon igyekeztek minél több embert kompromittálni a nagy gyilkosságban, illetve az elhurcoltak feletti sajnálatot, ro- konszenvet kiölni. Pedig a tömegek szeme jórészt 1944 nyara után kezdett csak kinyílni. Kaposváron a felszabadulásig mintegy 45-50 munkaszolgálatost mentenek meg a kórházi katona és civil orvosok, ápolók, igaz, csak 1944 őszétől.

De volt néhány kísérlet és néhány példa is, hogy a bátrak mertek cselekedni a veszélybe jutott embertársaikért. Szőllősgyörökön július 19-ig sikerült megbújnia hamis papírokkal két budapesti üldözött nőnek. Balatonbogláron ugyaneddig 3 felnőtt nő és 2 gyerek bujkált. A bogiári állomásfőnök 3 lengyel menekültet bujtatott.169 Ugyancsak a gettósítás után a nyárig bujtatott két nőt Osztopánban Sárdi János és családja.170 Kaposváron a kétéves Ungár Zsuzsát nevelőnője rejtette el és a felszabadulásig gondját viselte. Még meghatóbb bátorságról tett bizonyságot Borovszki Ernő könyvkötő, aki a város közepén (Honvéd u. 39. szám) lévő lakásában június közepétől Miklós Jánosnét és Klein Szerént bujtatta. Három hét múlva apósánál Albert József hadirokkant, Szent László u. 5 5. szám alatti lakásán rejtették a két hölgyet, egészein a város felszabadulásáig. Hősies, bátor áldozatvállalások voltak ezek, akkor, amikor kis ügyekért is internálták és börtönbe zárták az embereket. Nevüket mindig tisztelettel fogja említeni az utókor.171 Az ő helytállásuk a magyar nép többségének a becsületét jelezte, amely megvetette és megbélyegezte a fasiszta fajüldözést.

356