Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)
legtöbben az elhurcoltak ingatlanait óhajtották megszerezni. De jelentkeztek zsidó ingatlanokért a fasiszta pártok, társadalmi szervezetek, egyesületek, sőt még az egyházak is. Miközben a magyar nép többsége elítélte az üldözöttek elhurcolását és értékei elrablását, addig jónéhányan - amikor az áldozatok még itt éltek az országban - igényléseiket meg is szövegezték. Az üldözöttek ingó és ingatlanainak igénylését a lengyeltóti járásban tudtuk figyelemmel kísérni. A fennmaradt 170 igénylés többségét a rendszer alkalmazottai írták. Ebből 118 volt a lakásigénylés (69%). A járásban a 15 zsidó ipartelepre, üzemre, műhelyre 18 kérelem érkezett, azaz 120 %-os volt a műhelyigénylés. 1944 augusztus végéig a járásban a lezárt 69 zsidó üzletre, vendéglőre 26 igénylési kérelem érkezett, azaz összes kérelem 15%-a. A lezárt üzletekre az igénylési kérelem 37%-os volt. Az egyéb kérelemből, melyek között méhes, kerékpár és egyéb tárgyak voltak, összesen 8 érkezett (0,04%).68 A főszolgabíró 1944. május 5-én járása területén, az 1941. évi XV. te. alapján 410 személyt regisztrált zsidóként, akik közül 15 személyt kivételezettként tartott nyilván.69 Egy hónappal korábban összeállított jegyzék szerint a főszolgabíró járásában még 488 főt írtak össze. Közben az életerős férfiakat munkaszolgálatra hívták be, ami megközelítőleg 80 főt tett ki.70 A 488 fő április 5-én a névsor alapján 140 családot jelentett. Hivatalból valamennyi fegyveres testületben szolgálatot teljesítők, vagy korábban frontszolgálatot teljesítettek előnyt élveztek. A lakások megszerzésében a csendőr személyek jártak az élen, előnyt is élveztek mások előtt. Május 3-án Baky László államtitkár aláírásával, a belügyminiszter 503673/XX—1944. szám alatti utasítást a megye alispánja és valamennyi szolgabíró megkapta, hogy a „csendőrség alakulatai és ráutalt tagjai az elhelyezési gondoktól mielőbb mentesüljenek.” Ezért a legrövidebb időn belül a zsidók lakásait igénybe kell venni akár az előbb beérkezett igénylők kérvényeinek a hátrányára is. Május 15-én az alispán a hónap eleje óta tervezett gettó, illetve április közepe óta a határsávból kitelepítés után közli a főszolgabírókkal, hogy lehetőség lesz a „zsidóknak gettóba való költöztetése folytán megüresedő lakásaira bejelentett igények elbírálására”71 Vitéz Űjlaky László csendőralezredes kaposvári osztályparancsnok, valamennyi beosztott őrsparancsnoknak és csendőrének a kérvényét indokoltnak látta és nyomatékkai kérte teljesítését. A csendőrőrmes- terok igénye a kettő szobásnál nagyobb lakásnál kezdődött. A legtöbbnek megfelelő lakása volt, csakhogy most a jobb és kényelmesebb házak a tulajdonosaik kitelepítésével megnyíltak előttük. Lakáshoz jutott valamennyi addig albérletben lakó nős és nőtlen csendőr a lengyeltóti járásban.72 Jellemzőnek .tartjuk a bala- tonboglári osendőrőrs erőszakosságát, amely mikor még a tulajdonosok lakásaikban laktak, már meg akarta azokat szerezni. Május 19-én a főszolgabíró a helybeli jegyző útján értesítette a csendőrparancsokat, hogy a „zsidó lakások hamarosan megürülnek, így minden közalkalmazott elhelyezhető lesz.”73 A magyar királyi honvédség tisztjei és hivatásos tiszthelyettesei sem maradtak érzéketlenek a lakásszerzéseknél. A lengyeltóti bevonulási központ tiszthelyettese M. L. május 2-án kisebb lakását óhajtotta nagyobbra cserélni, mivel az „két kicsi szobából áll, másrészt régi építése folytán társadalmi állásomhoz nem méltó, valamint a mai kivételes időkben és igen fontos beosztásom következtében szolgálati helyemhez messzebb esik, s telefonbeszerelésre nem alkal-
