Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Andrássy Antal: Zsidóüldözés Somogyban (1944. március-július)

zsidótárgyat és ruhaneműt rejteget.” Az egyórás házkutatás itt sem járt ered­ménnyel.61 Viszont igen megalapozottnak látszott a bogiári főjegyző feljelentése vitéz Üjlaky László csendőralezredesnél, hogy Harmath Lajos balatonboglári ácsmes­ter zsidó vagyont rejteget. Harmathnál a csendőrök június 18-án házkutatást tar­tottak és megtalálták dr. Kaczander Károly bányafőorvos tulajdonát képező ér­tékes szőnyegeket. Harmath ezeket átvételi elismervénnyel 1943 szeptemberében vette át. Különben is Kaczander nem számított zsidónak, így a feljelentő felsült.62 Az antiszemita hangulatot használta ki néhány somogyvári jobboldali egyén is, akik Visnyei Simon vezetőjegyzőt Szathmáry főispánnál zsidóbaratko- zás címén feljelentették. A főispán első intézkedése Visnyei áthelyezése és pol­gáriruhás csendőrnyomozó küldése volt. A 4. nyomozó alosztály szerint Visnyei jó viszonyban volt Steinitz István somogyvámosi földbérlővel, akitől terményt és állatot vásárolt. A lakosság úgy tudta, hogy Visnyei kedvezett a gettóba szállí­táskor a helybeli zsidóknak. Az üzletek bezárása előtt Visnyeiné textilárut vásá­rolt. A nyomozásnál gyanúba került a helybeli földbirtokos is. „A grófi kastély­ban történt bizalmas puhatolás szerint nem lehetett megállapítani, hogy nagyobb értékeket, vagy textilárut vittek volna a kastélyba. Ezen körülmény nem is való­színű, hogy fennáll, mert a kastélyban egy német herceg mint örökös lakik és mint német érzésű, valamint zsidó gyűlölő ember nem engedné meg, hogy zsidó vagyont rejtegessenek a kastélyban.” A német hercegre való tekintettel ezután az ügyet gyorsan lezártnak minősítették.63 A német megszállók Somogybán, miközben a gazdag zsidók értékeit, el­sősorban arany- és ékszertárgyait megszerezték, a legnagyobb és a legjobban be­rendezett lakásokba költöztek. A gettósítás előtt Kaposváron már néhány na­gyobb zsidólakást elfoglaltak, de május derekától valamennyi elhagyott lakásból elsőként válogattak. A beköltözésük után egy hónappal vettek meguknak annyi fáradságot, hogy számukra a lakást kiutaltassák. Június 15-én a Königsberg örö­kösök Ezredév u. 5. szám alatti házában a toponári német légügyi (radarállo­más) személyzet, az Eszterházy (ma Bajcsy-Zs. u.) utcában a Gestapo, míg a Ti­sza István utcában (ma Dózsa Gy. u.) a német állomásparancsnokság kapta meg a kiutalást.64 Mindegyik a legtehetősebb zsidók házait foglalta el a teljes bútor­zattal egyetemben. Balatonbogláron a HM útján vették igénybe az SS-csapatok és a német Biztonsági Rendőrség részére az öt legnagyobb zsidó villát. A gazdag tulajdono­sok közül még április 11-én letartóztatták és elvitték a Franck Miksa és Fia cég tulajdonosát, egyúttal a Gaál Gaszton u. 112. szám alatt lévő házát a németek azonnal lefoglalták.65 Bélatelepen, mivel olyan méretű villa nem volt, amekkora az igényüket kielégítette volna, a Sirály szállót német tábori kórház céljára a nyár folyamán elvették.66 Rátették kezüket a németek a zsidóktól elvett egyéb érték­tárgyakra is. Rádiókból válogattak, de a hadieszköznek nem mondható, elkob­zott legnagyobb három vitorláshaj ót is „átvették” a lengyeltóti főszolgabírótól. Ezután ezeket a balatonkenesei német üdülő parancsnokának átadták.67 Az üldözöttek ingó és ingatlanának többsége azonban a helyi jobboldali személyeknek, a koncra leső kispolgári és lumpenproletár rétegnek maradt. A rendszert és a megszállókat kiszolgálók; katonák, csendőrök, rendőrök és a köz- igazgatás tisztviselői közül sokan az elhurcoltak értékei fellett osztozkodtak. A 341

Next

/
Thumbnails
Contents