Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

c) A doni áttörés és a pánikszerű menekülés

P. L. hadnagy a visszavonulás eseményeiről:13

Január 15-én . .. Miután tehát a visszavonulási parancsot megkaptuk, az utolsó percig megpróbáltuk egységeinket kimenteni. Sajnos ez csak részben sikerült, mert másfél egység már a tüzelőállásban ott maradt. Így indultunk vissza Schepelewnek. Ketten Pásztor hadnagy úrral eltévedve csak a hajnali órákban találtunk rá ütegünk egy részére és ott, ahol megtaláltuk őket, a Krynicza felé vezető völgyben hallottuk, hogy a megmaradt másfél egységünket is ott kellett hagyni a vasúti töltés mellett, mert erős tüzet kaptak. Sőt már Schepelew is elesett. Ott a völgyben minket leállítottak és a 36-osok álláspontjára kellett mennünk, akik még semmit sem tudtak a helyzet komolyságáról. Innen Múzsái ezredes úr parancsnoksága alatt - miután kb. két órát pihentünk - visszavetettek bennünket, mint gyalog alakulatot Schepelew alá reteszállás elfoglalására. Itt az időt tulajdonképpen az oda-vissza gyaloglással töltöttük el, mi ve a reteszállást egy fél óráig sem tartottuk. Ti. a jobb szárnyunk egy orosz harckocsitól megijedt és percek múlva azt vettük észre, hogy csak mi maradtunk ott tüzérek. Természetesen erre mi is vettük az irányt Krynicza felé. Itt még megjegyzem, hogy kaposvári tüzérek ennél az esetnél voltunk kb. 35-40-an. Ebből ahogy visszaemlék- szem, a tisztek közül Soós fhdgy., Pásztor, Bodor hadgy-k, Alitisz, Kozáry és én zls-k voltunk. A kryniczai úton találkoztunk azután úgy 4 óra felé Lengyel szds. úrral. Estére kelve azután úgy eltűnt mindenki, hogy mire Oshtrogoshkba értünk, már csak ketten tértünk nyugovóra Lengyel szds. úrral.

Másnap reggel kezdődött az oshtrogoshki négy napunk, amit bekerítve töltöttünk. Reggel több hullámban légitámadást kaptunk, melynek során egy orosz gépet le is lőttek a németek. Légitámadás után elmentünk a városparancsnokságra, ahol megtudtuk a helyzetet és nem kis örömünkre igen sok baj társsal összeakadtunk. Ahogy visszaiemlékszem, együtt voltunk a következők: Lengyel szds., Gedő, Körmendy fhdgy-k, Pintér, Schmilliár, Meszleny, Szabó hdgy-k, Biró, Móric, Eisenbart, Vass és én zls-k, Iharosi hdp. őrm. és Kovács hdgy. Itt tudtuk meg, hogy valakik két löveget is hoztak magukkal, mégpedig azt hiszem, az ötödik üteg két lövegét. A helyzetközlés alapján tudtuk meg, hogy a városban mindenféle alakulat képviselve van. Ereje két magyar és egy német hadosztály. Harchelyzet: be vagyunk kerítve, a további parancsig váro-svédelem.

Ez az állapot tartott 19-ig. Akkor kaptuk a parancsot az áttörésre. Du. kb. 2 h-ra kellett összeállni bizonyos rendszer szerint az alakulatoknak, de az indulásból bizony öreg este lett. Akkor is rendszertelenül. Itt kezdődött meg frontszolgálatunk legnehezebb szakasza. Ettől a naptól kezdve 24-én este 8 h-ig egy falatot részemről legalábbis nem ettem. Ez az idő állandó meneteléssel telt el, amelyből Budjennyj előtt egy faluban (a nevére nem emlékszem) aludtam kb. öt órát és Budjennyj után szintén egypár órát, talán 3-at egy útszéli istállóban.

Visszatérve az indulásra, 19-én este elindultunk, Peskit még el sem hagytuk és már meg is álltunk, s álltunk egészen a hajnali órákig. Itt a német hadosztály, mely eredetileg utóvédként szerepelt, megunva a várakozást megelőzött bennünket és hogy úgy mondjam csinálta az utat nekünk. Végre pirkadáskor 20- án elindultunk. Egypár km után közvetlen Gniloje előtt, ahol az út derékszögben megy rá a vasúti töltésre, géppuska és aknatüzet kaptunk. Én, aki mint ösz- szekötő tiszt szerepeltem Magda őrgy. úr mellett, nagynehezen a töltés védelmé329