Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

be vergődve visszanézve láttam a mieinket, hogy tüzelőállást foglalnak el. A hátsó löveggel ha jól emlékszem egyet sem, míg az elsővel talán kettőt, ha lőttek. Ezt irányította személyesen Lengyel szds. úr addig, míg aknatalálatot nem kapott a löveg és amennyiben a szds. úr elesett, csakis itt esett el. Innen a töltésen haladtunk tovább teljesen szétzülve, én még mindig az őrgy. úr mellett és az úton egészen Olschanig fedezéssel kellett haladnunk, mivel hol repülő, hol harckocsi tűnt fel, hol pedig géppuska, vagy különböző lövegek tüzét kaptuk. Olschanhan megállt az egész társaság pihenni és egy kissé összeszedelőzködni. Itt végre rajonként indították útnak a népet, hogy az esetleges támadás minél kisebb kárt tegyen benne. Olschan után közvetlen kaptuk aztán a legnagyobb támadást, amit az oroszok a pisztolytól kezdve különböző fegyvereken át egész a Sztálin orgonáig mindennel hajtottak végre. Borzalmas tűz volt, ahol igen sok magyar elvesztette életét. Budjennyjben találkoztam Pintér hdgy. úrral, akivel a további utat Novy-Oskolig tettem meg kisebb zavargások közepette. Novy-Os- kolban jött össze azután az a kb. 200 főnyi kaposvári tüzércsapat, amely Téry őrgy. úr csoportjával Konsacsinóban történt csatlakozásig együtt tette meg az utat Gedő fhdgy. úr parancsnoksága alatt.

A 10. könnyű tüzérezred pánikszerű visszavonulása az orosz hómezőben

A 10. tüzérezredet 1943 tavaszán hazarendelték, akik életben maradtak,

1943. május 3-án hajnali 4 órakor érkeztek meg Kaposvárra, nem várta őket sem zenekar, sem pedig ünneplő közönség. A szerelvényt szuronyos katonák őrizték, az állítólagos tífuszos megbetegedések miatt. A katonák közül azonban ezt senki sem hitte el, nagyon is jól tudták, hogy a szigorú intézkedésekkel, majd a háromhetes vesztegzárral az igazságot kívánják eltitkolni az áldozatok hozzátartozói előtt.

330