Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)
Tegnap megkaptam a pü. útján a küldött téliholmikat. Nem vártam ilyen hamar. Ma kitüntetésosztás van a legénység között. X. 2i. Az élet elég egyhangú. Egy hete végleg beköszöntött az ősz. Esik és sár van. A hangulat általában nem a legrózsásabb. Mindenki unja már az ittlétet és a semmittevést. Az egyhangúság már nekem is az idegeimre megy. Ész- reveszem magamon, amint minden apróság felizgat. A helyzet egy ideig az volt, hogy Kelet-Poroszonszágba megyek egy tanfolyamra. Erről újabban semmi hír. Valószínűleg kútbaesett az egész terv, vagy más megy el. Igen szerettem volna pedig elmenni. Legalább egy kis változatosság lett volna. Itt most szőrszálhasogatás folyik. A tüzérparancsnok amíg jó idő volt, naponta kijött. Eddig jó volt neki, hogy itt lakunk a faluban, most egyszerre mesz- szinek találja a figyelőtől. Elrendelte, hogy költözzünk fel. Általában minél nagyobb a nyugalom, az elöljárók annál többet piszkálódnak. Azt képzelik, hogy aki kint van az első vonalban, az mind marha. Csak aki hátul van, az okos. Most szabadságra készül. Legalább az idő alatt nyugtunk lesz tőle. A magam részéről szintén unom már ezt az egyhangúságot. Élelmezésünk igen gyenge. Ha nem lenne itt krumpli és káposzta, éhenhalnánk. Igen sok a skorbutszerű megbetegedés az egyhangú táplálkozás miatt. Gyakori a foginyvér- zés. Magamon is tapasztalom, hogy a foghúsom érzékenyebb, mint eddig volt, s könnyen vérzik. A ruházat rongyos. Nincsen cérna a foltozáshoz. A lábbelik elkoptak. Fehérnemű rongyos. Ha ilyen öltözetben hazamennénk, egyáltalán nem keltenénk valami felemelő látványt. Lassan kezdünk hasonlítani az oroszokhoz. Azok ilyen rongyosak. XI. 6. Váratlanul azt a parancsot kaptam, hogy 10 napos német tanfolyamon veszek részt. 5-én délelőtt indultam autón a tüzéregységtől. Tekintettel az esős időre, kisebb-nagyobb nehézségek árán megérkeztem Kolbinoba. Itt a 7. tüzéregységnél jelentkezve mindjárt Lacival találkoztam. Rögtön magához szállásolt be. Így legalább melegben vagyok és van világításom. Laciék különben mi- hozzánk képest elég mostoha viszonyok között élnek. Tibit még aznap este felhívtam. Meglepődött, mikor megismert. Itt találkoztam egy osztálytársammal, Czilchert Auréllel. Elbeszélésük után, hogy milyen harcokon mentek keresztül és hogyan viselkedtek az emberek, elszégyelltem magamat, amiért nálunk boldog, boldogtalant azért, mert itt kint van, kitüntetésre felterjesztettek. Az előadások érdekesek. Csak a tantermet nem fűtik. Tekintve, hogy ma reggel már havas volt a vidék és egész nap északi szél hordja a havat, az idő nem meleg. Én még ráadásul nem is szereltem fel magamat meleg holmival. XI. 16. A tanfolyam tegnap véget ért. Egyáltalán nem bántam meg, hogy önként jelentkeztem erre. Igen sok érdekeset hallottam. Lőeljárásuk hasonlít a miénkhez, de sokkal kezdetlegesebb. Viszont lőszerük van és ez a fontos. * * * P. M. főhadnagy naplója ezzel véget ér. Naplóját azonban a január 28-i sebesüléséig vezette. A hiányzó naplórészlet már itthon kallódott el. Sajnálatos, hogy a szovjet támadás előtti hetek eseményeit — amelyek pedig sorsformálóak lehettek - nem tudjuk nyomon követni. A naplókat író tisztek a hideg tél, a járványos betegségek és a halál árnyékában egyre közönyösebbé válva, reménytelen helyzetüket nem kívánták regisztrálni. 328
