Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
kapcsolatos - munkahipotézisét is. Vagyis azt is, hogy az ottani Bő nemzetségi szálláshely a X-XI. században valóban meghatározható, azonosítható. S valószínű, hogy az ottani Szőrháton volt az uraság, a nemzietségfő szállása, míg a másik, a kiterjedtebb területen, a Hanyi-ér közelében a szolganép tanyázott.105 A későbbi megyeszékhely Somogyvár közelében, valamint a korai megszálló, Bogát udvarhelyei mellett fekvő Bő központ települései közül kettőnek a kezdete biztosan a XI. századra (de feltehetően a X. századra is!?) datálható. De ezek a települések még a XIII., sőt azonos helyen még a XIV. században is továbbélnek. Vagyis a forrásokban a XII-XIII. századtól említett időszakokban is folyamatosan léteztek. Már ekkortól azonosíthatóan, ismerten, mint a Bő nemzetség, illetőleg a szolgálónépek településhelyei. Mindenesetre — a leletek alapján - azt is kideríthettük, hogy a nemzetségi központ egyházának a dombja már az őskortól, a kelta időszakban is lakott volt. A nagyszámú, a templom alapjaiba is beépített római kő- és tégla maradványa a korai, Árpád-kori sírok mellékleteként is jelentkezett. A Bő- és a Bogát központok, udvarhelyek földrajzi elhelyezkedése is arra utal, hogy valóban korai szálláshelyek lehettek. (1-4. ábra.) Mindkét Bogát- helyneves településen jelentősebb római leletanyag, településnyom figyelhető meg. A Bő nemzetségi Alsó-Bü pusztai, Szent Kereszt tiszteletére szentelt pré- postságának, kegyúri monostorának alapfalaiból - a római téglák mellett - a Liber Pater és Libera isteneknek állított oltárkő (3. kép) került elő. A még fennálló római építmények falaiból, temetőiből hordhatták el ezeket a prépostság építői. S általában az figyelhető meg, hogy a rómaiak által is intenzíven használt, jó fekvésű, stratégiai és kereskedelmi szempontból fontos központi helyeket és a környéküket szállták meg a Bogát, a Bő körhöz tartozó honfoglalók.100 (4. ábra.) A Bogát és a Bő központok, udvarhelyek - a Várnai Dezső által 1974- ben közölt - római hadi- és kereskedelmi, majd a középkorban is használt útvonalak mellett feküdtek. A Bülcsú-központnak is tartott Zalaváron, Sávoly- Kisbőn, Szőcsényen keresztül futó, valamint a Somogyváron, majd Bodrog-Bőn áthaladó utak Segesd-Bogátnál találkoztak.107 (4. ábra.) Ezeket az ős, illetőleg római-kori fontosabb útvonalakat használták az Árpád-korban is. A XV-XVII. században az ún. alföldi útvonalhoz Dunaföld- vár alatt csatlakozott — a Tamásin, Somogyszilen, Hetesen, Segesden, Kanizsán átvezető - a Somogy belsejét is érintő fontos út. (4. ábra.) A XVIII. században a Siófok, Lengyeltóti, Somogyvár irányába, majd Bodrog-Bün, Hetesen keresztül és Kaposváron átfutó útvonal belső szakasza, valamint a Kaposvártól D-re és Ny-felé irányuló, így Nagybajomon, Segesden áthaladó útvonalak voltak használatban. (4. ábra.) A Bodrog-Bün, a Bő nemzetség központján áthaladó fontos útvonal So- mogyvárral és Segesddel, a két középkori somogyi megyeközponttal teremtett közvetlen összeköttetést. A fontos zalavári központ felől Kisbö központ mellett elhaladó út ugyancsak Somogyvár és Segesd felé vezetett K-i, illetőleg D-i irányban. A sávolyt, a szöcsényi és a Bodrog-büi földvárak akár az utak ellenőrzésére, biztosítására is szolgálhattak. (1., 4. ábra.) A Szabó János által vizsgált Heves megyei Bő központ is Heves vára közelében, tőle É-ra volt, illetőleg a Hevesből futó via magna mellett feküdt. 32
