Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Magyar Kálmán: Források Somogy honfoglaló nemzetségéről (Adatok a magyar nemzetségi szervezet középkori történetéhez 1.)
Szabó szerint már a honfoglalók körében élt valamilyen szabály, amely előírta, hogy fontos utak kb. 7-8 km-nél hosszabb távon lakatlan területen át nem vezethetnek. Tehát a főutak mentén, ha kellett, telepítésekkel, 7-8 km-es távolságokban a közlekedés megfelelő színvonalú feltételeit biztosították. S jó okkal feltételezhető, hogy ezt a fejedelmi, királyi futárszolgálat megszervezése is megkövetelte.108 Az említett fontos somogyi útvonalak mellett elhelyezkedő Bő központok, földvárak és birtokok is hasonló funkciókat láthattak el még a középkorban is. (1., 4. ábra.) A Szabó János által kutatott Bő közelében, a nemzetségfő szállásterületéhez dél felé egy Átány (Ata, Atya) nemzetségfő, családfő település, valamint a hevesi vár kapcsolódott. Ezek szerint István király a hevesi ispánsági központját a nemzetségi szállásterület déli központjából alakíthatta ki. S mivel a Bő szállásterülete a XI-XII. században nem darabolódott fel, így a hevesi várispán- ság megszervezésének békés, vagyis a Bők kiirtását elkerülő folyamatára enged következtetni. A Somogyvártól pár km-re D-re, az Árpád-korban is szereplő Bő nemzetségi központ is arra látszik utalni, hogy a nemzetség birtokait nem kobozták el az államszervezéskor, vagyis 997 után. (1-2. ábra.) Sőt a fontosabb útvonalak melletti két központ környékén összefüggő nemzetségi birtokok maradtak meg. (3. ábra.) Ez pedig csak azzal magyarázható, hogy a Koppányi véres eszközökkel leverő, somogyvári központját elfoglaló István király - valamilyen okból - meghagyta központjaikat, birtokaikat. S ez pedig azt teszi valószínűvé, hogy nem lehettek Koppány csatlósai az István ellenes felkelésben. Talán éppen azért, mert az Árpádok Koppány-féle ága sajátíthatta ki 955 után - a Bulcsú (?)—Bo- gát-Bő augsburgi veresége után - területeik, birtokaik és központjaik javarészét. S mint láttuk, csupán a Bő nemzetség kisebb központjai maradtak meg (2. ábra), a többieké egyáltalán nem. Ezt a feltevést erősen hipotentikusan kezelhetjük azonban.109 Mindenesetre úgy érezzük, sikerült világosan bebizonyítani, hogy a Bő nemzetség elődei a korai, a honfoglalás utáni évtizedekben kerülhettek - a későközépkorban is nemzetségi központként szereplő - Bodrog-büi település, illetőleg kegyúri monostor helyére. (1-6. ábra, 1-7. kép.) Az 1978-1982 között folytatott munkák során itt találtuk meg azt a XI- XVI. századi településből, faluból és Árpád- és középkori szakrális központból: kegyúri monostoriból, plébániatemplomból álló területet (5-9. ábra, 1-8. kép), amely kétségtelenül a bőség, a későbbi Bő nemzetség Árpád- és középkori tulajdona, központja volt.110 35
