Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)

rangidős, tehát ők ott az urak. Itt is van 6 tehenünk. Innen is kapunk tejet. Ügy készülünk fel, hogy télen át is itt maradunk. Minden intézkedés ilyen értelmű. Amíg a németek Kelet felé nem mennek előre, nem valószínű, hogy megmozgassanak. Leváltással, bármilyen vérmes remények vannak is, egyhamar nem számolhatunk.

Az arcvonal elég csendes. A leváltást követő napon az oroszok aknákkal és tüzérséggel erősen lőttek, de most csendesek. Egy alkalommal, hogy kint ültünk a figyelőben, és nézegettünk a bokrok mögül, most még be sem voltunk ásva, elkezdtek a ruszkik arra a területre lődözni. Arra eszméltünk fel, hogy a bokrokat nyírják mellettünk a repeszek. Szerencsére volt a közelben orosz eredetű futóárok, abba aztán mint a békák a vízbe, fejest ugrottunk. Próbáltam megfigyelni távcsővel, hogy honnan lőnek. Ilyenkor csak azon vettem észre magamat, hogy a földön fekszem. Amint meghallottam a süvítést, öntudatlanul is lehasaltam. Az életösztön erősebb volt, mint a kíváncsiság. Különben semmi különös esemény nem történt.

Egy foglyot ejtettek a gyalogosoktól az oroszok. Átjöttek éjjel a vizen, és a lakossággal összejátszva elcsípték a mukit. Máshol is voltak hasonló esetek.

Vili. i. Annak ellenére, hogy most sok időm van, mégis ritkábban jutok íráshoz. Eddig aránylag csend volt. Éjjelente szoktak csak átjönni az oroszok, és egy-két foglyot ejtenek. Egy alkalommal a mieink az oroszok által használt lámpajellel, amit egy itteni derék és megbízható parasztból szedtek ki hosszú és nem valami kíméletes vallatás után, átcsalták az oroszokat, hogy lefüleljék őket. Azok tényleg át is eveztek, mit sem sejtve a rájuk leselkedő veszélyről, a kiállított őrt a sajátok szeme láttára, anélkül, hogy azok meg mertek volna moccanni, szépen összecsomagolták, és mint akik jól végezték dolgukat, visszaeveztek. Gondolom, hogy mekkorát mulattak, amikor megtudták, hogy őket el akarták fogni. Az a bamba társaság, holott 20 m-re előttük látták lefolyni az egészet, meg sem mert moccanni. Az emberek általában igen félnek az oroszoktól. Ez a sok rémhistó- tiának az eredménye. Mindemellett azonban nyugodtan alszanak az őrhelyeiken. Reggelre persze a nyakuk el is van vágva. Én is számtalan őr mellett mentem el, akik még akkor sem mertek megszólalni, mikor szóltam hozzájuk, nem hogy eligazítást kértek volna.

VIII. 6-án este hirtelen a 3. üteg 3, a 7. üteg 2 löveggel átment a Ny-i szárnyra, Korotojak K. 8 km-re. Ott aztán megtudtuk, hogy az oroszok, mivel a hadosztály bal szárnyán kb. 4 km hézagot találtak, szépen besétáltak, és a hadosztály bal szárnyát képező 36. gyalogezredet hátbatámadták. Ott természetesen nagy lett a riadalom. A jelszó, meneküljön ki merre lát. A fickók aztán mentek is. A 10/5. üteg pár lövege és a 11/1. üteg 1 lövege ottmaradt. Távbeszélő vezetékek általában ottmaradtak. Am úgyis kevés a 17 km alosztályonként, most ott semmi nincsen. Rádiók általában az úton szétszóródtak, ami jó az a légköri zavarok miatt éjjel nem működik. Két napig 7-én és 8-án ott működtünk közre az ellentámadásnál. A szekszárdi hadosztály páncélosokkal megerősítve támadott. A páncélosok, persze pillanatok alatt, lerohantak a hídig, felgyújtották a várost, utána hazamentek. A gyalogság nem követte őket a városba. így egy gyalogbü- rüt, mely a régi híd helyén a Donon át vezetett, senki szét nem rombolta, ezen aztán az oroszok kényelmesen közlekedtek. Lőttük is a bürüt, szerencsésen többször el is találtuk, de rögtön jött egy orosz muki deszkával a hóna alatt, és a bürü újra rendben volt. A támadás során egy üteg nyílt mezőn ment állásba. Igaz,

321