Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
Szili Ferenc: Adatok a kaposvári 10. tüzérezred doni tragédiájához (1942-1943)
hogy a vidéken fa nem volt. Alig lőtt onnan egy órát, 14 orosz bombázó alacsony támadásban szórta rá a bombáit. Általában igen sok orosz repülő működik. Minden kis célra már legalább egy 9 gépből álló köteléket dobtak be. A pilóták jól is céloztak. Az éjjel általában nyugolomban telt el. Másnap reggel, 8-án, az egyik századunk, holott eredeti feladata a védelem volt, a Divnagorszk-Korotojak-i vasút mentén támadásba kezdett. A vasúti töltés mocsaras területen, fák között vezet keresztül. Itt nagyobb számú orosz volt, ezek aztán jókora kb. 30%-os veszteséget okoztak a századnak. Ez aztán meg is állt. Az oroszok egész nap 2-3-as csoportokban átszivárogtak a folyón. Ez tartott egész nap, iránnyal a vasúti töltésnek. Jellemző a légierőkkel való összemű- ködésükre, hogy a századunkra, amely kellemetlen volt nekik, 9 géppel bombatámadást hajtottak végre. Itt láttuk működésben a „Sztálin orgonát”. Egyszerre kb. 8-10 páros becsapódást láttunk egymás mögött, 50 m távközzel. Mintha végig szórták volna a domboldalt. Volt ottan recsegés. Mi szerencsére nem kaptunk lövést. A harc súlya velünk szemben 6 km-re a városnál játszódott le. Az orosz arra volt lekötve, így velünk nem törődött, bár a dombtetőn elég szabadon mozogtunk. Másnap, hogy eljöttünk, lőtte is már a dombot. Mi Kassay alezredes úrral 8-án este hazajöttünk, mert itt is vártak támadást. Hajnalban jelentettek is nagyobb átszivárgást, de az a reggeli órákban visszament. Délután kaptunk értesítést, hogy tőlünk Keletre a Don-kanyarban egy zászlóalj erejű orosz átkelt, mögöttük még egy hadosztálynyi erő áll. El is rendelték a készültséget, hogy ha kell, visszavonulhassunk. A támadást, amint hallottuk, a szomszéd csoport tüzérsége állította meg. Azóta nyugalom van. IX. 2. Különös esemény nem történt eddig. VIII. 28-án éjjel kb. 40-50 fő orosz átjött a folyón, de észrevették és másnap aztán megsemmisítették őket. Jártam a 18. gyalogezrednél, korotojaki veszteségük nagy, 1200 fő és 30 tiszt. A maradékból 2 zászlóaljat állítottak össze, az sem teljes. Tegnap éjjel az új zászlóalj parancsnokkal, Sikotay századossal végigjártuk a vonalat. Pallos alezredes úr kórházba ment aranyérrel. Amint a vasúti síneken megyünk beszélgetve, egyszerre 30 lépésről két lövést kaptunk. Egyik marha őr szó nélkül belénkdur.rantott. Ilyenkor persze mindig italál. Egyik ember lábát lőtte el. Még örülnünk kellett, hogy nem golyószóróval lőtt oda, mert az is volt mellette, s akkor most aligha tudnék írni. Különben semmi újság nincsen.9 * * * A korotojaki hídfőállásért vívott harcokról - részletesen - többen is be- számoltak. A védelmi harcok idején ez volt a legnagyobb szabású ütközet, a veszteség egyaránt sokkolta a katonákat és a tiszteket. P. Gy. zászlós Korotojáknál történt című beszámolójában az alábbiakat írta:19 „1942. július 25-én értem el felderítő járőrömmel a Don partját. Még ugyanazon az éjszakán, miután a szemrevételezés, a felderítő és főfigyelő helyeink előmunkálataiból elfáradva lefeküdtünk, Sztálin orgona hangjai tudtunkra adták, hogy átestünk a tűzkeresztségen. Telt-múlt az idő és1 elérkezett augusztus 5-e. Radisai őrnagy úrral laktunk együtt. Este úgy ii felé lehetett, amikor nappali világosság borította be az eget (Sztálin gyertya), kb. 10-15 gép kezdte bombázni állásainkat. Leírhatatlan az ember életében az első komoly légitámadás, valahogy úgy éreztük mindnyájan, hogy megfulladunk. 322
