Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)
L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között
e rétegét is meg kellene hogy különböztesse az állami, városi, közigazgatási alkalmazott, tisztviselő függőségétől, mint ahogyan nem minden esetben tudta megteremteni azt a biztonságot sem, ami a nyugdíjas állással járt. A kisiparos sajátos kettős szerepet játszik a műhelyben. Egy személyben vállalkozó, aki felhajszolja a megrendelést, költségvetést készít, viseli a megrendelés teljesítésének minden kockázatát, de aki ugyanakkor maga is idejének ki- sebb-nagyobb részét segédeivel együtt dolgozva tölti. Műhelyének felszereltségét a szakma követelményei és az általános körülmények határozzák meg. Vezetékes -víz a megyében még csupán néhány helységben volt, villanyárammal 'azonban már jobban el volt látva. Termékeit a kisiparos és alkalmazottja saját fizi kai erejével, kézi szerszámokkal, emberi erővel hajtott egyszerű gépekkel állítja elő. Az ország ipari lóerejéből 1938-ban 0,62% jut Somogyra - s ezt nyilvánvalóan a gyári jellegű üzemek hasznosítják.29 A kisiparost és tanoncát, segédjét olyan közvetlen, személyes kapcsolat kötötte össze, amely már nagyobb üzemekben nem volt lehetséges. Vidéken még ez időben is nagyobb mértékben volt szokásban, hogy a tanonc, a segéd a mester asztalánál étkezett, esetleg nemcsak a tanonc, hanem a segéd is a mesternél lakott, amíg családot alapított. Ez persze nem zárta ki érdekellentétek kialakulását, akár a munkaidőről, akár a munkabérről volt szó. Hiszen Somogybán általában alacsonyak voltak az ipari bérek az országos átlaghoz mérten.30 A kisiparosság szerény anyagi helyzetére következtethetünk abból, hogy az összes népességet tekintve 1920-ban a megyében a házzal vagy házrésszel bírók aránya az őstermelésben 17,4 volt, az iparban azonban csupán 9,7, földje is csak 6,6-nak volt, szemben az őstermelés 17,3%-ával. 1930-ban száz önálló iparosra 207 eltartott jutott, míg az ipari tisztviselőknél csak no, a segédszemélyzetnél pedig csupán 80.31 Ez a különbség természetesen abból is adódik, hogy a mester általában már idősebb, családos ember, míg a segéd fiatal s nőtlen. A segéd betegségi-, baleseti és öregkori biztosításban, valamint kedvezményes orvosi ellátásban részesült, öreg korára igényt tarthatott ellátmányra. Ha azonban önállósult s mesterré lépett elő, vagyis mint kisiparos már minden kedvezménytől elesett.32 Anyanyelvét tekintve (lásd az 5. sz. táblázatot)33 Somogy iparossága túlnyomó nagy többségében és növekvő mértékben magyar, de a magyarok aránya mégis elmarad a népességé mögött. Ezzel szemben az egyéb és ismeretlen anyanyelvűek csoportja jóval népesebb és ugyancsak gyarapodik. 1920-ban még erősen érződött az iparosság egy részének német eredete, 1930-ra azonban már olyan mértékben sincsenek közöttük, mint a népesség egészében. Az iparosok között számszerűen ugyan a horvátok alkotják a második nemzetiségi csoportot (1920- ban 83, 1930-ban 58 fő), arányuk mégsem éri el a népességen belülit. A felekezeti megoszlás és annak változása (lásd a 6. sz. táblázatot)34 az iparosság egyik jellegzetes vonását tárja fel. A legnépesebb felekezet a római katolikusoké, akik számukban, arányukban is növekszenek és az iparosok között nagyobb mértékben vannak jelen, mint a népességen belül. Mögöttük a reformátusok következnek, akik azonban kevésbé vonzódnak az ipari szakmákhoz, mint azt a lakosság egészében elfoglalt helyük alapján várhatnánk. Ezzel szemben a zsidóság aránya két és félszer nagyobb az iparosok között, mint a lakosság egészében. S ez 1930-ban is így van, amikor pedig kisebb mértékben a népességben, nagyobb mértékben az iparosok körében csökkent a száma (628-ról 528-ra) és 25 3
