Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 15. (Kaposvár, 1984)

L. Nagy Zsuzsa: Kisiparosok és kiskereskedők Somogyban a két háború között

aránya. (A zsidóellenes törvények végrehajtása során a 40-es évek elején korlátozták, majd 1944-ben felszámolták a zsidó tulajdonban volt műhelyeket, üzemeket. Ezeket keresztény iparosok vették át, akik számára ez volt a felemelkedés, előrelépés útja.)35 Mégis, az iparosságot nem a zsidók jelenléte, hanem katolikus mivolta jellemzi.

Az önálló iparosok és így a kisiparosok iskolázottságát a népszámlálások kötetei nem mutatják ki, de bizonyos következtetéseket egyéb adatokból levonhatunk. Laky Dezső úgy találta, hogy a budapesti iparosság 2/3 része a húszas években legfeljebb elemi- (4-6 osztály) és tanonciskolái végzettséggel rendelkezett. Feltételezése, miszerint vidéken rosszabb a helyzet,36 jogosnak tűnik, ha az ipari keresők iskolai végzettségéből próbálunk közelíteni Somogy kisiparosainak műveltségi helyzetéhez. 1920-ban az összes ipari kereső 82,01%-a, 1930-ban 84,15%-a csak elemi iskolát (4-6 osztály) végzett, ezen belül a nagyobb tömeg a hat osztályt járta ki (59,72%, ill. 63,11%). Az ipari keresők iskolázottsága egyenletesen emelkedett s jogosnak látszik a feltételezés, hogy ez a kisiparosokra legalább ilyen, ha nem nagyobb mértékben állt. Mint ahogyan az is indokolt, hogy kivételes egyedi esetektől eltekintve ne a kisiparosok között keressük a 6-8 középiskolai osztályt végzetteket. Joggal gyanítható viszont, hogy a négy középiskolai osztállyal bírók között — ide értendők a polgári iskolát jártak - kisiparosok is szép számmal voltak, annál inkább, mert számuk (841, ill. 1375) és arányuk (3,94%, ill. 5,45%) feltűnő emelkedést mutat.37 Az 1930-ra bekövetkezett javulás a fiatalabb korosztályok kedvezőbb helyzetét és lehetőségeit takarja. Általában nőtt a lakosság iskolázottsága s pusztán szakmai szempontból is nagyobbak lettek a műveltségi követelmények, nem utolsó sorban a technikai fejlődéssel előtérbe lépő új szakmák következtében. Elegendő, ha ilyen szempontból egy autó elektromossági kisiparost és egy túlnyomólag javítást végző cipészt vetünk egybe.

Szakmáját a kisiparos úgy tanulhatta ki, hogy a népiskola legalább hat, esetleg a polgári iskola négy osztályának elvégzése után tanoncnak szegődött s eközben a tanonciskolát vagy tanonctanfolyamot is látogatta. Az 1934-1935. évben a megyében 11 községi kezelésben levő iparos-tanonciskola működött összesen 714 tanulóval.38 A szakmaválasztás nem csupán attól függött, mihez vonzódott a jelölt. Igazodni kellett ahhoz, hogy milyen szakmában vannak az illető helységben tanoncokat vállaló kisiparosok. A családtól távol eső helyen folytatott szakmatanulás rendszerint túlzott anyagi terhet jelentett, amit kevéssé tudtak vállalni. Ezért merül fel az óhaj, hogy Kaposváron létesítsenek iparostanonc- otthont, amely elhelyezést adna a megye más részeiből tanulni érkezőknek s egyben emelné is az iparosképzés színvonalát.39 Általában három esztendei tanulás után tehetett a tanonc segédvizsgát. Országosan is kevés volt azok száma, akik magasabb iskolai végzettséggel, esetleg érettségivel, ezt az időt lerövidíthették. Korszakunkban már törvényes előírások biztosították, hogy a tanoncok a műhelymunka mellett valóban látogassák a tanonciskolát. Ha mulasztásukért a mester volt felelős, ezért megbüntették.

Az iparűzés feltételeit szabályozó törvények és előírások azonban meglehetősen lazák voltak, a segédvizsga nem feltétlenül foglalta magába a tanonciskola egész anyagát. Az ipari tanonciskola társadalmi presztízse alatta maradt a kereskedelmi tanonciskolának. Az iparok nagyobb részét iparigazolvány, kisebb csoportját (gyógyszergyártás, fogtechnikus, gáz-, víz-, villanyszerelő stb.) iparen254