Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

Meg nem határozható veszteség: Az előállított szárazszelet mennyisége: Szénfogyasztás i q répa feldolgozására: o,$6% 29 086 q 11,95 kg Ha a fenti adatokat az előző üzemi adatokkal összehasonlítjuk, akkor világosan kitűnik, hogy lényegesen jobb eredményeket értek el. Az adminisztráció tekintetében is javulás mutatkozott, amely a zavartalan termeléshez nem kis mértékben hozzájárult. A kezdetben nehézkesen működő gépkönyvelést, az elmúlt évben átszervezték, 36 órával az utolsó vagon répa beszállítása után az elszámolást már el tudták végezni. A melléküzemek tevékenysége is eredményes volt. A szénsavüzem 2467 órában 83 980 kg cseppfolyós szénsavat állított elő, 34 kg-os átlagos órateljesítménnyel. A fajlagos koksz elhasználása 1,85 kg volt 1 kg szénsav előállításakor. A szokottnál több koksz felhasználását részint annak rosszabb minősége, részint pedig a hamuzsír teljes hiánya okozta. A Növényfeldolgozó Rt. a gyárral kötött bérleti szerződés alapján 1947. szeptember 3-15-ig 634 q máktöreket dolgoz fel morfiummá. E munkafolyamat azonban nem volt zavartalan, ugyanis az eddigi eredmények alapján bebizonyosodott, hogy a cukorgyári berendezés csak részben alkalmas az ilyen jellegű feladatok elvégzésére. A morfium készítése az üzemi berendezésekben komoly károkat idézett elő, ezért a gyárvezetés annak végleges beszüntetését javasolta.

48 A karbantartási munkálatokat és a rekonstrukciós terveket sem tudták maradéktalanul végrehajtani. A tervezett répatárolási helyeket azonban sikerült megépíteni, amelyek lehetővé tették a répa folyamatos szállítását. A szeletszárítóban is beszerelték a Láng Gépgyár által szállított 6 db új orsót a szeletprésekbe. Tökéletesítették az utótermék ellenőrzését, kijavították a bombatámadáskor megrongálódott járműtelepet és egy új gépkocsiparkolót is építettek a tehergépkocsik részére. Az iszapszűrő-sajtóállomás rekonstrukcióját és a szociális jellegű építmények - munkásmeiegedő, étkező - építését azonban el kellett halasztani. Az elmúlt évi rekonstrukciót a fenti hiányok ellenére sikeresen elvégezték, ami a tervek realitását és a szakemberek hozzáértését igazolták. Az azonban nem lehetett véletlen, hogy a szociális létesítmények építése nem valósult meg. A részvénytársaság a tőkét elsősorban olyan helyekre invesztálta, ahol azok várhatóan rövid határidőn belül megtérülnek. A részvénytársaság szempontjából a politikai változások nem voltak biztatóak. Az ipari üzemek államosítása csak idő kérdése volt, az ipar struktúrájának átalakítása pedig történelmi szükségszerűség. A gazdasági reformok tükrében az ipari üzemek államosításának a módját és az ütemét ma már árnyaltabban kell értékelnünk. Az egyoldalúan és erőltetett ütemben megvalósított ,,nagyüzemesítést", mind az iparban, mind pedig a mezőgazdaságban felül kell vizsgálni. Fel kell tárni azokat az elveszett lehetőségeket is, amelyek megvalósítása esetén gazdasági életünk sokszínűbb és rugalmasabb lehetett volna. Az iparügyi miniszter 50 100/1945. sz. rendelete értelmében 1945. április 7-én a cukorgyárban is megválasztották az üzemi bizottságot. A gyűlésen a szavazati joggal rendelkező 366 munkás és a 40 tisztviselő közül 264-en, illetve 37-en Az üzemi bizottságok működése és a gyár államosítása