Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

jelentek meg. A tisztviselőknek 92%-a, a munkásoknak viszont csak 72%-a élt a szavazati jogával.

49 A fizikai munkásokat az üzemi bizottságban 4 állandó és 4 póttag, a tisztviselőket pedig 2-2 személy képviselte. Április 20-án a tisztikar elnökévé Kossár Kálmán cégvezetőt, alelnökévé Verdősi Rezső vasöntőt, jegyzőnek pedig Pál Sándor mozdonyvezetőt választották. Ugyancsak fontos funkciót kapott Bajor Gyula mérnök, akit a fegyelmi bizottság elnökévé választottak, de a szakszervezeti titkári funkciót is ő töltötte be. Noha az üzemi bizottságban a fizikai munkások képviselői számszerűleg többen voltak, a vezetéssel járó kulcspozíciókat mégis a tisztviselők kapták. Nyilvánvalóan ez nem lehetett véletlen, az évtizedes beidegződéseknek és a gyárvezetés manipulációjának kell ezt tulajdonítanunk. A munkáspártok még nem játszottak olyan szerepet az agrárjellegű Somogy megyében, hogy a gyár kapuin belül, a hatalmi viszonyokat érdekeiknek megfelelően szabályozhatták volna. Ahogy a Szociáldemokrata Párt, illetve a Komunista Párt országosan és a megyében is megerősödnek, a hatalmi viszonyok is úgy módosulnak az üzemi bizottságokban és a szakszervezetekben egyaránt. Az üzemi bizottságok az üzemi demokrácia kohóivá válnak, de szükségképpen a politikai hatalomért folytatott harc színterévé is. A gyárban a Szociáldemokrata Párt befolyása volt a legerősebb, a munkások közül csak néhányan léptek be a számukra túlzottan radikális elveket valló Kommunista Pártba. A fentiekben említett politikai konstelláció várható volt, mivel a cukorgyári alkalmazottak, a fizikai és a szellemi dolgozók egyaránt mindig elhatárolták magukat, mind a baloldali, mind pedig a joboldali pártoktól. A Tanácsköztársaság leverését követő megtorlások élénken éltek még a munkások emlékezetében, a félelem évtizedekig konzerválódott bennük. A Szociáldemokrata Párt helybéli vezetőinek a hatására a július 31-i gyűlésen az üzemi bizottságnak bizalmatlanságot szavaztak, majd augusztus 10-én megválasztották az új üzemi bizottságot. Az 55 000/1945. sz. rendelet értelmében a szavazásra jogosult 342 munkás közül szavazott 274 fő, a munkások 80%-a.

50 Az előző választáshoz viszonyítva ez 8%-cs növekedést jelent, ami egyúttal jelzi azt is, hogy a politikai pártok hatására a munkások is aktívabbak lettek. Az újonnan váLasztott bizottság szociáldemokrata összetételű volt, de tagjai sorában már megtalálhatjuk Molnár Andrást is, akit alelnöknek választottak. Közismert volt már a háború előtt, hogy kommunista érzelmű, e miatt többször kellemetlenségei is voltak. Kladnigg el is bocsájtotta, Novacsek azonban később a kiváló szakmunkást alkalmazta. Politikai képzettsége és szakmai tudása révén olyan tekintélyt szerzett magának, h*ogy az üzemi bizottságban a tényleges vezetés az ő kezébe került. Ettől kezdődően az üzemi bizottság valóban az üzemi demokrácia egyik legfontosabb fórumává kezdett válni. A bizottság véleményezési jogköre a gazdasági, a szociális és a politikai kérdésekre egyaránt kiterjedt, de ülésein a pártpolitikai szenvedélyektől túlfűtött viták is napirenden voltak. Itt formálódtak azok a politikai és gazdasági vezetők, akik a későbbi években jelentős szerepet játszottak a gyárban és még azon túl is. Ez a folyamat azonban nem volt ellentétektől mentes, mivel esetenként a bizottság tagjai különböző pártok érdekeit képviselték. A hozott határozatok azonban csak akkor váltak érvényessé, ha Novacsek főigazgató azokat jóváhagyta. Az együttműködés harmonikusnak látszott, ebben nem kis szerepet játszott Novacsek demokratikus velleitása és évtizedes tekintélye, valamint a kölcsönös kompromiszszumok. E kapcsolatrendszerben 1947-től - a hatalom tekintetében - észrevehető arányeltolódás következett be az üzemi bizottság javára, ami a fenti okok miatt