Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

vényben maradt a jegyrendszer és a „fehér arany" az egyik legkeresettebb élelmezési terméknek számított. Az elmondottak alapján megállapíthattuk, hogy a mezőgazdaság struktúrája a vizsgált korszakban nem funkcionált hibátlanul és a távlatok sem voltak biztatóak. Noha a nagybirtok-üzemek felosztása társadalmi és politikai szempontból pozitívan értékelhető, gazdasági következményeiben azonban olyan negatív jelenségek is megmutatkoztak, amelyek a későbbiekben a politikai és a társadalmi konfliktusok kiinduló pontjává váltak. A MIR béruradalom és általában a tőkés mintagazdaságok felosztása, olyan hibának bizonyult, amelynek az árát a társadalom valamennyi tagja megfizette azokban az években, amikor az életszínvonal stagnált. A karbantartási munkák és a kampányok a cukorgyárban Szinte jelképesnek tekinthető, hogy Kaposvárott a felszabadulás után a város üzemei közül először a cukorgyárban kezdődött meg a termelés. A várostól alig 25 kilométernyire megmerevedett frontvonalból még hallatszottak az ágyúdörgések, az égbolt nyugati peremén pedig sejtelmes vörös villanások jelezték a katyusák torkolattüzet, amikor a kampány elkezdődött, annak jelképeként, hogy az újjáépítés alapja csak a munka lehet. A múltban is ez a gyár formálta és alakította a várost leginkább, munkahelyet biztosítva a munkanélkülieknek. Ezúttal az őszi kampány - a háborús események hatására - eltolódott és a munkálatokat csak december 14-én tudták megkezdeni. A cukorrépatermelők azonban az addigi répamennyiségnek csak a töredékét szállították a gyárba. A gyár üzemeltetése a korábbiaktól eltérően szokatlanul elhúzódott, a március eleji kampányzárás szinte példátlan volt az üzem 51 éves történetében. A tényleges munkanapok száma az előző évi 37-hez viszonyítva így is csak 27 nap volt, a hiányos előkészület és a szállítási nehézségek következtében. A répahiány miatt szokatlanul hosszú, mintegy 55 napos kényszerszünetet is kellett tartani. 1945ben az aszály hatására alaposan megcsappant termés már előre jelezte a várható kudarcot. December elején a gyár műszakilag teljesen elő volt készítve, a répa nagyobb részét beszállították, de a kampányt szénhiány miatt mégsem tudták elkezdeni. A nagymányoki és a komlói szénbányák alaposan megkésve küldték csak meg a szükséges szenet. így a kampánykezdést az újév első napjaira kellett halasztani. Ez azonban tetemes károkat okozott, romlott a répa minősége, csökkent a cukortartalma, és a feldolgozási munkálatok is nehezebbé váltak. Pedig a beszállítás idején a kémiai vizsgálatok még ígéretesek voltak, de a decemberi fagyok után a répa cukortartalmából csaknem 1,5%-ot veszített, melaszképző pektintartalma azonban megnövekedett. Ennek következtében az átlagosnál lényegesen magasabb: 4,58%-os szörpléhozamot értek el. A gyár fennállása óta legrövidebb, a mindössze 7 napig tartó kampánymunkálatok menete, mind kémiaitechnológiai, mind pedig mechanikai szempontból zökkenőmentes volt. A korlátozottan rendelkezésre álló munkaerő miatt, valamint a szénmegtakarítás érdekében a finomítót nem helyezték üzembe, így csak homok- és kristálycukrot készítettek. A gyár a rövidített kampányhoz a szükséges munkaerőt a cukerjuttatások révén biztosította és az igazagató szerint „a munkafegyelem minden félelmünk ellenére sokkal jobb volt, mint ahogy arra el voltunk készülve".

37 A rossz