Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

Ha a fenti eredményeket az előző év adataihoz viszonyítjuk, akkor érzékelhetjük a bekövetkezett mennyiségi és minőségi változásokat. A termelők létszáma egy év alatt megduplázódott, ezzel párhuzamosan azoknak a községeknek a száma is növekedett, amelyekben cukorrépát termesztettek. A megyék szerepe lényegesen nem változott Bács-Bodrog megyétől eltekintve, amelyben mind a termelők száma, mind pedig a cukorrépa területe erőteljesen növekedett. Bár a termésátlag tekintetében e megye a második helyen állt, a cukorrépa-területek további növelése nem volt érdeke a gyárnak, mivel a nagy távolság a szállítási költségeket tetemesen növelte. A minőségi fejlődésnek beszédes bizonyítéka a termésátlag növekedése, amely az előző évihez viszonyítva kétségkívül figyelemreméltó volt, de a háború előtti eredményekhez képest még mindig alacsony szinten állott. A cukorrépa termesztése a mélypontról kétségkívül elmozdult, a fejlődés iránya is bíztató volt, de az elért eredmények még nem voltak megnyugtatóak. A termesztést irányító szakemberek válaszút elé kerültek. Ugyanis felismerték, hogy a mennyiségi fejlesztéssel nem tudják biztosítani a minőségi változást. A földosztást követően kialakult agrárstruktúra azonban még nem tette lehetővé a gyors és radikális változtatást sem a cukorrépa, sem pedig egyéb ipari növények tekintetében. Az állami gazdaságokban még nem voltak meg azok a feltételek, amelyek birtokában a cukorrépa-termesztés további növelését vállalhatták volna. A Kaposvári Cukorgyár körzetében 1946-ban 7 állami gazdaság termesztett cukorrépát, mindössze 217,53 hektárnyi területen.

30 így átmenetileg a cukorgyáraknak továbbra* is a parasztgazdaságokra kellett támaszkodniok. Ez a lehetőség kétségkívül fékezte a minőségi fejlődés gyorsabb ütemét. Annál is inkább, mivel a parasztgazdaságokra alapozott kény szertermelést a megyék mechanikusan hajtották végre és a 2%-os termelési kötelezettségnél nem mindenütt vették figyelembe a különböző tájegységek adottságait, többek között a talaj-, a csapadék- és a szállítási viszonyokat. Ez a magyarázata annak, hogy Délkelet-Dunántúlon azokban a járásokban is kötelezővé tették a cukorrépa termesztését, amelyekben az optimális feltételek hiányoztak. Az 1. sz. táblázatban feltüntettük az erre vonatkozó adatokat az 1945. és az 1946-OS évekre vonatkozóan.

31 A továbbiakban megvizsgáljuk a cukorrépa-termesztés fejlődésének az ütemét az 1947. és az 1948-as években. Az 1947. évi cukorrépa-termesztés főbb adatai:Megye Termelők száma Termelő községek száma Terület hektár %-os megoszlás Beszállított répa q Termésátlag q/ha Somogy 19 702 430 3 583,18 43,17 394 822,00 110,18 Tolna 6 344 115 i 408,99 16,97 180 552,30 128,14 Baranya 7 065 278 2 057,35 24,79 264 570,30 128,59 Bács-Bodrog 3 219 27 i 251,13 15,07 188 934,30 151,01 Összesen : 36 330 850 8 300,65 100,00 i 028 878,90 123,95 A gyár 77%-ban amerikai, 23%-ban pedig belföldi eredetű répamagot adott a termelőknek. Az eredmények azonban azt igazolták, hogy az amerikai