Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Szili Ferenc: Dél-Dunántúl cukorrépa-termesztése és a Kaposvári Cukorgyár (1944-1948) (Ötödik rész.)

mag lényegesen jobban ellenállt a szárazságnak, mint a belföldi Rabbethge. Amíg az előbbinél 72,8 q volt a kat. holdankénti átlagtermés, addig az utóbbinál csak 59 q. Az amerikai eredetű répának nagyobb volt az ellenállóképessége is, különösen a cercosporával szemben.

33 A megyék részesedési aránya a cukorrépa termesztésében lényegében nem változott, mindössze Bács-Bodrog megyében láthatunk némi megtorpanást, sőt bizonyos fokú csökkenést is. Ezt részben a fentiekben már említett szállítási költségekkel indokolhatjuk, valamint azzal a ténnyel, hogy a kaposvári gyár körzetéhez ebből a megyéből a répaegyezmény értelmében csak meghatározott számú község tartozott, így az extenzív fejlesztésnek itt nem voltak meg a lehetőségei. Pedig a termésátlag tekintetében e megye az első helyen állt, amelyet részben kedvező természeti adottságainak, részben pedig évtizedes termelési tapasztalatainak tulajdoníthatunk. Délkelet-Dunántúl érintett megyéiben a termelők száma 37,16%-kal, a termelő községeké pedig 26,11%-kal növekedett. Az extenzív fejlesztésben most már jobban érvényesült az a törekvés, hogy a jobb adottságokkal rendelkező községekben kell elsősorban szerződtetni. Azonban az új termelőhelyek és termelők bekapcsolódása még mindig számottevő, amely pedig nem siettette a minőségi fejlődést, sőt a termelőhelyek ilyen arányú növelése még fékezte is azt. A gyár tehát kénytelen volt továbbra is a mennyiségi fejlesztés útját járni, amelyet a répaterület, 7i,;5%-os növekedése is igazol. A 123,95 q hektáronkénti termésátlagból azonban az is kitűnik, hogy a nehézségek ellenére a minőségi fejlődés is töretlen volt, jóllehet a termésátlag 37,16%-os növekedése jóval a területi növekedés üteme alatt maradt. 1948-ban a minőségi feljesztés tekintetében alapvető változások történtek. A Kaposvári Cukorgyár 7465,90 hektár területre szerződött, amely az előző évihez viszonyítva több mint 11%-os területi redukciót jelentett. Ennek ellenére a gyárba szállított 1 234717,40 q cukorrépa 20%-kal meghaladta az előző évi termésmennyiséget. A minőségi fejlődésnek egyik alapvető mutatója a hektáronkénti termésátlag, ez évben már elérte a 165,38 q-t.

34 Ez ideig az eredményeket a háború után kialakult agrárstruktúra keretében vizsgáltuk. A cukorrépa-termesztés mennyiségi és minőségi mutatói az 1945. évi katasztrofális mélyponthoz viszonyítva kétségkívül jelentősen fejlődtek. Ez a fejlődés azonban csak az adott struktúrán belül volt számottevő, mivel a szétaprózódott parasztgazdaságok - a mezőgazdasági kisüzemek - nem tudták a cukorgyárak igényeit maradéktalanul kielégíteni. Végezetül az elért eredmények árnyaltabb elemzéséhez szükségesnek tartjuk összehasonlítani a földosztás előtti nagybirtoküzemeken alapuló termelési rendszert, az 1945-től kiépülő, a kistermelő gazdaságokra támaszkodó cukorrépatermesztéssel. A két termelési struktúra alapvetően különbözött egymástól. Ezért elkészítettük a 2. sz. táblázatot, amelyben bázisévnek a nagybirtok-üzemeken alapuló cukorrépatermesztés utolsó évét, 1944-et tüntettük fel.

35 Közismert, hogy a háborús okok következtében a két világháború közötti időszakban ebben az évben voltak a cukorrépa-termesztés eredményei a legalacsonyabbak országosan és a Kaposvári Cukorgyár körzetében is. A fél évtized alatt a visszaesés még így is számottevő volt. Az országos és a kaposvári körzet adatai hasonló tendenciát mutatnak, csupán az ütem tekintetében mutatkoznak eltérések. Amíg a cukorrépa vetésterülete 1946-ban országosan éppen, hogy elérte az 1944. .évi szintet,