Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Tilkovszky Lóránt: Egy el nem hangzott Bajcsy-Zsilinszky-beszéd

ábrándult magyar gondolkodót, aki visszavonult volt a szabadságharc kockázatai elől, nem bízott a nemzet erejében úgy, mint Kossuth s elejétől fogva a kiegyenlítésnek, a megegyezésnek, az uralkodóházzal való kibékülésnek, a szomszédos német világgal való megbékélésnek képviselője és hirdetője volt. Ez a Deák Ferenc az i86i-ben összehívott csonka országgyűlésben, mely már szellemi előkészítője volt a kiegyezésnek, olimposzi nyugalmú és fenségű és biztonságú első fölirati javaslatában, annak képviselőházi előterjesztése során, május 13-án, így jellemezte a magyar-német történelmi viszonyt, nyilván nem nagyon a sorsközösség szellemében: - Jelenleg az ausztriai örökös tartományok tagjai a német szövetségnek. A szövetség iránt kötelezettségeik vannak, melyek terhekkel járnak; a szövetség határozatai kötelező erővel bírnak a szövetséghez tartozó minden országokban. Magyarország ellenben nem tagja a német szövetségnek. A német érdekek, miket az osztrák tartományok védeni és előmozdítani kötelesek, reánk nézve idegen érdekek. A szövetséges hatalom, mely az osztrák tartományokban némely tárgyakra nézve parancsoló hatalom, előttünk teljesen idegen. Németországnak lehet háborúja saját érdekében, határai megtámadtathatnak, és azon háborúban Ausztria köteles részt venni, köteles lesz védeni a megtámadott határokat. De az ő háborújuk nem a mi háborúnk, az ő érdekeik nem a mi érdekeink; ők a mi harcainkban nem állanak mellettünk, nem fogják védni megtámadott határainkat, mert mi nem vagyunk a szövetség tagjai. Ily különböző politikai helyzetű országok között lehet-e szorosabb kapcsolat, mint personálunió?

21 Majd mikor erre az országgyűlési föliratra, melyet a főrendiház is egyhangúlag magáévá tett volt, meglehetősen nyers uralkodói válasz érkezett, Deák Ferenc ekként dörögte a teljes és megrendíthetetlen magyar történelmi, jogi és politikai igazság vádjait annak az uralkodónak fülébe, akit nemzetével valójában kibékíteni kívánt, csak nem a nemzet függetlensége, joga, becsülete árán, - második fölirati javaslatában, melyet r861. augusztus 8-án terjesztett a képviselőház elé: - Felséged a sanctio pragmaticának ellenére absolut hatalommal függesztette föl alkotmányunkat és törvényeinket, s ezen absolut hatalmú fölfüggesztést most sem akarja megszüntetni. Alkotmányunknak csak töredékeit ígéri vissza, elvonva tőlünk a leglényegesebb jogokat. Alaptörvényeinket önhatalmával eltörli, s azok helyébe császári diplomát és pátenst állít, miket általunk is alaptörvénynek kíván tekintetni. Felséged azt követeli tőlünk, hogy a birodalmi tanácsba, mely befolyásunk nélkül absolut fejedelmi hatalommal alakíttatott, képviselőket küldjünk, s a törvényhozási jogot, melyet nemzetünk eddig saját országgyűlésén gyakorlott, legfontosabb érdekeinkre nézve a birodalmi tanácsnak adjuk át; mondjunk le az országnak azon jogáról, hogy saját adója és katonasága fölött saját országgyűlésen határozhasson, s e részben is vessük alá magunkat a birodalmi tanácsnak. Felséged országgyűlési leg alkotott s királyi szentesítéssel megerősített törvényeink egy részét, és pedig fölötte lényeges részét cl nem ismerve, meghagyja nekünk, hogy azokat módosítsuk, s illetőleg töröljük el, hanem előre kijelenti, hogy azon törvényeket jövendőben sem fogja elismerni, s ez által Felséged a magyar alkotmánynak s általában minden alkotmányosságnak azon alapelvét, hogy a szentesített törvények csak az összes törvényhozás által törültethetnek el, teljesen mellőzve, az ország törvényhozó hatalmát tettleg megsemmisíti. Felséged az országgyűlés azonnali kiegészítését megtagadja, és mégis azt kívánja tőlünk, hogy e ki nem egészített állapotban mondjunk le az ország jogainak lényeges részéről, alakítsuk át alkotmányunkat, fogadjunk el octroyrozott rendeleteket alaptörvény gyanánt, készítsünk törvényeket a legfontosabb közjogi kérdések fölött, s tegyük mindezt távollétében s egyenes mellőzésével a meg nem hívottaknak, kiket az ország jogai éppúgy illetnek, mint minket. Sőt azt is kijelenti Felséged, hogy az országgyűlés majd csak akkor lesz kiegészíthető, ha mindezek általunk már előlegesen teljesítve lesznek. Mindezek oly alkotmányellenes lépések, melyek a sanctio pragmaticát lényegében támadják meg, mellőzve mindazt, mi abban mint alapszerződésben a nemzet biztosítására föltételképen határozottan kiköttetett, s alig hagyva meg egyebet, mint az uralkodóháznak örökösödési jogát.

22 Deák négy esztendővel később, híres Húsvéti cikkében hajlandó volt elhagyni 'az addig körömszakadtáig védett tiszta 48-as perszonáluniós álláspontot s közeledett a real-