Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)
Andrássy Antal: A kaposvári kommunisták pere 1933-ban
éhezik, nyomorog. Az építőiparban 80%, a vasiparban 66%, a faiparban 6o° 0, a bőriparban 80%, az élelmezési iparban 50%-nak nincsen 36 fillérje kenyérre. 16 Egyetlen évben, 1930-ban Kaposváron 91 iparos szüntette be az iparát. A legtöbben iparukat a szolgáltató iparban szüntették meg. így 13 férfiszabó, mészáros és hentes: 7, cipész: 8, 3-3: asztalos, borbély, kőműves, pék, takács és villanyszerelő mester. A tanoncok szerződése hasonlóan csökkent. Három év alatt 1927-1930 között mintegy 20 tanonccal kevesebbet szerződtettek Kaposvár iparosai. „Az ipari pálya leromlottsága már átment a köztudatba s a szülők nem látják gyermekeik jövőjét biztosítottnak" - írta a helyi kormánypárti lap. 1 ' * * * 1919 után a jobboldali reformista nézeteket valló szociáldemokratákból álló pártVezetőség hegemóniája a helybeli legális munkásmozgalom fölött, 1925ig tartott. A szakmai szakszervezetekben az osztályharcos, a tanácsköztársasági részvételért üldözöttek nem kaphattak szerepet. A pártban, a mozgalomban a baloldali nézeteket vallókat és a központi pártvezetéssel elégedetleneket a különféle mozgalmi rendezvényeken, a vezetők nyilvánosan igyekeztek lejáratni, illetve kizárni. Miután a rendőrség képviselője minden gyűlésen és értekezleten jelen volt, elsőként értesülve a rendszer számára veszélyes nézeteket vallókról, hirdetőkről. Az 1925 májusától a szociáldemokrata pártszervezetből kizártak, valamint a Munkásotthonból kitiltottak névsora a városban ismertté vált. A rendőrség detektívcsoportja regisztrálta őket. 18 Pedig két esztendő múlva a Magyarországi Szocialista Munkáspárt Kaposvári Csoportja helyiségében történt rendőrségi házkutatáskor, a besúgók által közöltek alapján a pártnak mintegy másfélszáz tagja volt. Közülük egyszáz főnek az adatait is megszerezték. 19 A legális szervezett munkásság 1925-től a Vár utcai Munkásotthonban élte szervezeti életét. A szakmai szervezetek, s a párt tagságának a létszáma évenkénti átlagban egyezer fő körül mozgott. Befolyásuk azonban jóval nagyobb volt, példa erre az 1929. évi társadalombiztosítói választás, amikor a pártnak, illetve a szakszervezeteknek a munkások, a tisztviselők és a kézműipari munkaadók csoportjában jelölteket kellett állítani. A kormány, illetve a Nemzeti Blokk jelöltje a helyi hatóságok minden támogatását maga mögött tudva, osak a munkaadók csoportjában került "ki abszolút győztesen. A párt jelöltjei 4033 szavazatot kaptak. 20 Az év végén a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének választásakor már abszolút fölényt szereztek a szocialisták jelöltjei. 21 A városi képviselőtestületi választáson a helyi burzsoáziának azonban sikerült valamennyi helyet megszerezni. 22 A szervezett munkások gazdasági bérköveteléseit, a munkanélküliek foglalkoztatását a szociáldemokrata párt vezetősége irányította, követelte. Valamenynyi gazdasági-politikai akció mögött ott találjuk a pártvezetőség egy részét, amely a szigorú kereteket betartva, félvén a legalitás csorbításától eltekintett a társadalmi rendszer, a növekvő terrorintézkedósek bírálatától. A városi vezetők pedig viszonzásként a polgárság „jóindulatát" hangsúlyozták. A válság éveiben ez csak előadásokban, a munkások közötti „népművelői felvilágosításban", azaz a szervezettek sorainak a megbontásában jelentkezett. Csak 1929-ben, mintegy tucatnyi előadást tartottak a Munkásotthonban. Köztük voltak többek között a városi rendőrkapitány, a kamarai főtitkár és a kaposvári középiskolák tanárai,
