Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

tekintetett". A Monarchiát „császári államnak" vagy „osztrák birodalom"-nak, vagy egyszerűen Ausztriának mondja/

10 Andrássy, aki mint magyar miniszterelnök vett részt az ülésen, természetesen, nem érezte magát hivatottnak arra, hogy érdemben válaszoljon a panaszokra, de megnyugtatásul kijelentette, hogy a magyar kormány mindenkor ügyelni fog arra, hogy minden szerződésnél és minden diplomáciai ténynél azon cím használtassék, amely Magyarországot régi szokásnál és jogánál fogva megilleti/

11 A közös kormány nevében Falke János udvari tanácsos lényegében ugyanezt erősítette meg: a diplomáciai és egyéb, hivatalos iratokban a Magyarország államiságának és alkotmányos önállóságának megfelelő cím fog használtatni/'

2 E megnyugtatásnak szánt szavak után heves vita robbant ki arról, hogy a címkérdés egyáltalán a delegációk hatáskörébe tartozik-e, vagy sem. Szápáry Gyula szerint annak a kérdésnek eldöntése, hogy Magyarországot új jogi állásánál fogva milyen cím illeti meg, nem tartozik a bizottság hatásköréhez, mert erre egyedül csak a magyar országgyűlésnek lehet befolyása.'

13 Az, amit minderre Tisza Kálmán, a balközép vezére mondott, teszi igazán tanulságossá számunkra e vitát. A leghatározottabban tiltakozott az ellen, mintha a címkérdésben a delegációt döntésre akarta volna bírni. Annyira nem, hogy - mint mondotta - „mindig és mindenben azt óhajtom, hogy a delegáció hatásköre minél szűkebb legyen és azt szeretném legjobban, hogy semmise legyen.'"''

1 (Kiemelés tőlem. K. M.) Nagyon jól írta Csengery Deáknak 1868. február 9-én: „A baloldal célul tűzte megmutatni, hogy a delegációk intézménye nem életrevaló, hogy beolvasztáshoz vezet . . . őrködnünk kell tehát már ez okból is, hogy semmi se vonassék ez intézmény jogkörébe, ami szorosan a törvény értelmében oda nem tartozik"/

1

'' Erre valóban nagyon vigyáztak, végig a dualizmus egész korszakán át. A közös költségvetés tárgyalása során nem egyszer tértek rá a budget megítéléséhez óhatatlanul szükséges külügyi kérdések tárgyalására. Ilyenkor, például egy alkalommal Zsedényi Ede, mintegy magát utasítván rendre, húzódott vissza attól, amibe belekezdett, külügyi problémák taglalásától.

46 Egyébként a delegáció első ülésszaka, különösebb emóciók nélkül vette sorra és vizsgálta felül a közös minisztérium által elébe terjesztett hadügyi, pénzügyi és külügyi költségvetést. Csupán a hadügyi költségvetés megszavazását zavarta meg Grivicic vezérőrnagynak, a hadügyminiszter képviselőjének a delegátusok többsége által otrombának tartott, de még a mérsékeltebb osztrák delegátusok által is, akik erről értesültek, elítélt záró nyilatkozata.

47 Ebben az elhangzott észrevételekre összefoglalóan válaszolt. Külön is hangsúlyozta, célozván az önálló magyar hadsereg felállítását szorgalmazó felszólalásokra, hogy a hadügyminiszter soha nem nyújt segédkezet a császári királyi hadsereg kettészakításához. Majd folytonos és egyre növekvő nyugtalanságot keltve a delegátusok soraiban, az egyik ellenzéki képviselőnek a szabadságharccal kapcsolatban tett megjegyzésére alludálván, mélyen sajnálkozott „a kötelesség! fogalomzavar folytán szerencsétlenné tett" honvédeken. A hadsereg mindent megtesz, mondotta, hogy ily kötelességi fogalomzavar többé ne álljon elő. Mégpedig úgy, hogy nem engedi, hogy a hadsereg egysége megbomolj ék. Az ülésről készült napló nem ad egészen hű képet arról az iszonyú felháborodásról, amelyet a hadügyminiszter képviselőjének kijelentései kiváltottak. Csengery Antal Deák Ferenchez másnap, március 12-én Bécsből írt levelében azonban részletesen beszámolt arról, miképpen is zajlott le az incidens.

48 A delegátusok egy része, mint írta, azonnal haza