Somogy megye múltjából - Levéltári évkönyv 14. (Kaposvár, 1983)

Komjáthy Miklós: A delegáció első ülésszaka és első elnöke

akart utazni s a többiek sem lettek volna hajlandók a hadi budget-t megszavaz­ni, ha a hadügyminiszter nem dezavuálja tábornokát. Ez hosszas és kínos tárgya­lások után sikerült is és Kuhn hadügyminiszter egy, Csengery által fogalmazott nyilatkozatban kifejezte sajnálkozását, hogy Gri vicie olyanokat is mondott, „amik túlterjedtek szándékaimon, túl az általam adott megbízás határain". (Egyébként Grivicicet azonnal visszahívták s a delegációban ezután Ghyczy Béla őrnagy képviselte a hadügyminisztert.) 49 1868. március 24-én az első ülésszak első szakaszát záró ülésen Somssich Pál elnöki zárszavában méltán emelhette ki, hogy a delegáció „minden alkotmá­nyos előzmények és biztosan elfogadható számadások nélkül" vizsgálta meg és szavazta meg, állandó írásbeli érintkezésben a birodalmi (!) tanács delegációjá­val, a közös költségvetést. A közösügyi küldöttség mindig óvakodott attól, hogy oly kérdések tárgyalásába bocsátkozzék, amelyek nem tartoznak a közös ügyek­hez, „ennél fogva a delegáció körén kívül esnek". A delegációk institúciója a je­len helyzetének exigentiája, melyet, mint bármi mást a fejlődés és időszerű vál­tozásnak törvénye alól elvonni ugyan nem lehet, de amelyet, míg törvényesen lé­tezik, respektálni és törvényszerűleg felhasználni polgári kötelesség. 50 A delegáció első ülésszakának második fordulójában is, amelyet az ural­kodó 1868. november 16-ára, Pestre hívott egybe, Somssich Pál elnökölt. 51 Egyik első s igen fontos eseménye volt ennek az ülésszaknak a négy horvát-szlavón de­legátus megjelenése a delegációban. 32 A közösügyi bizottság a továbbiakban az 1869. évi közös költségvetést tárgyalta meg. E tárgyalásokra visszapillantva Somssich elnök a rendkívüli viszonyokkal magyarázta, „hogy a közös költségek előirányzatának megvizsgálását két évre teljesítse. Az átmenet exigentiája volt ez . . . " 53 A törvény előírásai szerint ui. az egy esztendőre választott delegáció mindig csak egy, mégpedig a következő év költségvetési előirányzatát tárgyal­hatja meg. * A magyar nép és a magyar állam életét fél évszázadra meghatározó, nagy politikai fordulat közjogi kibontakozását s a döntő átalakulás során újonnan te­remtett parlamentáris szerv, a delegáció működésének kezdeti szakaszát tettem vizsgálódásom tárgyává. Visszatekintve azokra az időkre s a róluk mondottakra, önként vetődik fel a kérdés, helyes-e, méltányos-e a rég múlttá vált kort és sze­replőit a modern szociológia, a modern történettudomány visszapillantó tükré­ben kirajzolódó modellek, struktúrák világánál, legnagyobb szociológusaink, leg­kiválóbb történetíróink által megvont régiók határai közé helyezve megítélni? A modern tudomány nagyszerű eredményeiről nem tudomást venni tudomány­talan eljárás lenne. De ha szabad ilyesmire utalnom: a szociológiára építő tör­ténettudomány elsőrenden a történeti tisztánlátást, évszázados megkötöttségek­ből származó tévedések felismerését, közvetve a jelen és a jövő valósághoz hűbb megítélését hivatott szolgálni. A moralizáló történetszemléletet méltán sorolja Szűcs Jenő a történelem megértését nem megkönnyítő, de éppen elhomályosító, historikus eljárásnak.' 4 Nem a moralizálás szándéka vezet (még ha egyik-másik magyar politikustól moralizáló kijelentéseket idézek is), amikor ez idők két leg­markánsabb személyiségének, Görgeynek és Kossuthnak megnyilatkozásaihoz, történelmi szerepéhez próbálom mérni a harmadik nagy, Deák Ferenc alakját és művét s benne a delegációkat, azok funkcionálását.

Next

/
Thumbnails
Contents